Századok – 1956

SZEMLE - Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. köt. 1892—1900 (Ism. Tóth Ede) 789

SZEMLIi 789 raszti szövetséges dokumentumai feltárásának, akkor méginkál b nyilvánvaló a kötet szerkesztőinek azon hibája, hogy a demokratikus parasztmozgaf, лак anyagát a kötetből kirekesztették. DIÓSZEGI ISTVÁN IRATOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN. II. köt. 1892—1900 Összegyűjtötte ós jegyzetekkel ellátta Kemény G. Gábor. (Budapest, Tankönyvkiadó. 195G. 9G7. 1.) A dualizmus korának nemzetiségi kérdése a, történettudomány egyik legismeretlenebb problémaköre. Tudományos feldolgozása tankönyvelőtanulmányok kéziratain kívül még nem készült, oktatásunk vagy megkerüli vagy meglehetősen felületesen tárgyalja. Levéltári anyaga nagyrészt feltáratlan, az egykorú emlékiratok, publicisztikai munkák, sőt az 1945 előtt készült tudományos igényű részlettanulmányok is annyira tendenciózus beállítottságúak, hogy történetírásunk tényanyagukra is csak erős kritikával támaszkodhatik. Kemény G. Gábor iratközlései éppen ezért rendkívül jelentősek mind történetírásunk, mind történeti oktatásunk szempontjából. Kemény G. Gábor példamutató buzgalommal kísérli meg történettudományunk e hatalmas területét felderíteni és az olvasó számára hozzáférhetővé tenni. Az iratgyűjtemény első kötete is kedvező fogadtatásra talált a nemzetiségi kérdés történetének kutatói körében, hazánkban és külföldön egyaránt. Egyetemi és középiskolai oktatásunkban is nélkülözhetetlenné vált. Kitűnt pontos, körültekintő szerkesztésével, tartalmi gazdagságával, teljességre törekvésével. Az idegennyelvű szövegek magyar nyelvű fordításával a széles olvasóközönség számára is hozzáférhetővé váltak olyan dokumentumok, amelyeket a felszabadulás előtt szándékosan elhallgatott a múlt rendszer tudománypolitikája. Új marxista történetírásunk csak a források tárgyilagos, körültekintő vizsgálata alapján juthat olyan megoldásokhoz, amelyeket a történelmi valóság felderítése az érdekelt népek szakemberei és közvéleménye számára is elfogadhatóvá tesz. Kemény G. Gábor munkássága nem kis mértékben teremti meg ennek előfeltételeit. A második kötet az elsőnél kisebb időszak (1892 — 1900) iratanyagát tartalmazza, de sokkal gazdagabb annál. Szinte minden fontosabb nemzetiségi vonatkozású esemény iratai megtalálhatók benne. Â kötet rendkívül alapos és sokoldalú gyűjtőmunkáról tanúskodik. Elsősorban az eddigi feltáratlan nemzetiségi vonatkozású levéltári anyag figyelemreméltó : a minisztertanács és különböző minisztériumok, törvényhatósági és városi képviselőtestületek, ügyészségek ós bíróságok iratai, amelyek eddig az olvasóközönség számára hozzáférhetetlenek voltak. Jó érzékkel adott helyt a szerkesztő a kor kutatása szempontjából nagy jelentőségű nyomtatott forrásanyagnak (országgyűlési iratok és naplók, a magyar és az összes fontosabb, Budapesten hozzáférhető nemzetiségi folyóiratok, emlékiratok stb. anyagából közölt szövegek), anélkül, hogy ezzel túlterhelte volna a kötetet. Az iratok válogatásában érezhetően a teljességre törekvés vezette Keményt, s nem engedett semmilyen önkényes arányosításnak, amely az olvasóban a nemzetiségi ellentétek korabeli jelentkezési formáinak gyakoriságáról alkotott fogalmát eltorzíthatná, éppúgy helyet szentelt a mai olvasó előtt kisebb jelentőségűnek ható egyházpolitikai vonatkozásoknak, amelyek akkor a nemzetiségi kérdés jelentkezésének még jelentősebb formái voltak, mint a mai olvasó számára és kétségtelenül a történelmi folyamat szempontjából jelentősebb munkásmozgalmi vonatkozású iratoknak. Ugyanakkor ki kell emelni Kemény tömör, marxista—leninista szellemű értékelő megjegyzéseit jegyzeteiben, amelyekkel megkönnyíti az olvasó számára a problémák helyes megértését. Különös gondot fordított arra is, hogy a lábjegyzetekben a legújabb tudományos eredmények alapján statisztikai adatokkal világítsa meg a nemzetiségek gazdasági, társadalmi ós kulturális helyzetét. A kutatók szempontjából sokat érőek a kötetben helyt nem kapott iratokra vonatkozó utalásai ós bibliográfiai jelzései. A kötet használatát megkönnyíti az iratoknak az időrend tiszteletbentartásával összeállított szakszerű tárgyi csoportosítása, az iratok összefüggéseire utaló jegyzetek, valamint a bő név- és tárgymutatók. Az iratok egymásutánjából szemünk előtt bontakoznak ki a XIX. század végi Magyarország nemzetiségi viszonyai. A magyar uralkodó osztályok Bécsre támaszkodó