Századok – 1956

SZEMLE - A magyar munkásmozgalom a 20. század első éveiben és az 1905—7-es forradalmi válság idején (Ism. Diószegi István) 783

SZEMLE 785 munkások és parasztok tömegharoait. Olyan anyagokat kapunk itt, mint a budapesti általános vasas sztrájkét 1905 nyarán, az arató- és eselédsztrájkokét a Dunántúlon, ugyanekkor a pécsi bányászsztrájkét. Részletes dokumentumokat olvashatunk az orosz példa hatására nálunk is általánossá váló politikai sztrájkokról és politikai tömegsztrájkokról. így az 1905. szeptember 15-i tüntetésről, a nyomdászok politikai sztrájkjáról, az 1907 őszi általános politikai sztrájkról stb. Gazdag és terjedelmes dokumentációt ad a kötet a SzDP-nek a válság időszakában folytatott politikájáról. Az anyaggyűjtés kiterjed az orosz forradalommal, a tömegmozgalmakkal, a koalícióval kapcsolatos szociáldemokrata álláspont bemutatására. Legfontosabbak azok az anyagok, amelyek az SzDP 1905—6-os taktikáját mutatják be. Ezek jól ábrázolják ennek a taktikának minden oldalát, ós az alapjában hibás választójogi politika csődjét. Különösen jelentős ebben a vonatkozásban Garami itt először nyilvánosságra kerülő levelezése. A vázlatos tartalmú ismertetés után hasonló következtetésekre jutunk, mint a második kötetről írt recenziónkban. Azt mondhatjuk, hogy a kötet széles anyagismeret alapján nagyjából helyesen emeli ki a korszak fő kérdéseit s ennek megfelelően helyesen mutatja be az adott 7 óv dokumentumait. Ha a második kötetről el lehetett mondani, hogy a kötet összeállítói lépéseket tettek a gazdag anyag jó módszerű feldolgozása irányába is, úgy a harmadikról móginkább meg kell ezt állapítani. A szerkesztők gyakorta bőséges interpretációkat fűznek a közölt anyaghoz, és ezek elvi szempontokra, értékelési kérdésekre irányítják a figyelmet. A kiadvány igen nagy lépést jelent előre a tudományos szövegközlés területén is. Már a második kötet szövegközlését is a kritika általában elismerően fogadta, de még akadtak megszívlelendő észrevételek. A 3. kötetben a szerkesztők teljes egészében érvényre juttatták a kritika által felvetett helyes szempontokat, így most már szigorúan betartják a kihagyások kötelező jelölésének szabályát, kiküszöbölték azt a hibát, amely az egyetlen forrásra való alapozásból fakadt s most az esemény több forrását veszik számba, s azt a legteljesebb dokumentáció alapján közlik. A korábbiakhoz hasonlóan a kötetet precíz névmutató, valamint sajtó- és szemelvényes könyvbibliográfia egészíti ki. A közölt anyaggal kapcsolátban azonban mégis merülnek fel problémák. Arról van itt szó, amit a kötet előszava is felvet olyanformán, hogy a századforduló után tömegmozgalommá váló munkásmozgalom kiadott és ki nem adott forrásanyaga tetemesen megszaporodott s ez a kutatót a lényeges kiválogatásának korábbinál jóval nehezebb feladata elé állítja. A szerkesztőkre itt az a feladat vár, hogy ebből az anyagtömegből a legfontosabbakat kiválogassák, azokat súlyúknak és értéküknek megfelelő arányukban közöljék, ezzel a részletesen kidolgozandó kérdésekre ráirányítsák a figyelmet, Véleményünk szerint a kötet szerkesztői ebben a vonatkozásban követtek el súlyos hibákat. Itt persze nemcsak az arányokról, hanem elsősorban szemléletről van szó, de egy dokumentumkötet szemléletmódja az anyag szelektálásában, egyes dokumentumok beiktatásán vagy kirekesztésén mutatkozik meg. A Válogatott Dokumentumok által képviselt szemléletben a korszakkal foglalkozó más művek is osztoznak. Ezek közé a problémák közé tartozik a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kapcsolatának a kérdése, az a kérdés, hogyan illeszkedik bele a magyar munkásmozgalom a nemzetközi munkásmozgalomba. A kötet itt jelentős eredményt ért el, amikor az orosz forradalom hatását bemutatta és ezzel jóvátette a magyar történetírás egy régi mulasztását. Azonban szem elől téveszti, hogy 1905 előtt és után is a magyar munkásmozgalmat nemcsak keletről, hanem nyugatról is érték hatások, és a magyar munkásmozgalom, az Oroszországból kapott hatások ellenére, 1905 után is a nyugat-európai munkásmozgalom része maradt. A könyv a nyugati munkásmozgalommal kapcsolatos anyagot alig közöl s ezzel a kívülről bevitt szemlélettel eltorzítja a valóságot. Mit kérünk itt számon a kötettől? Annak bemutatását például, hogy a magyarországi munkásmozgalom politikai céljai kitűzésénél, harci módszereinek kiválasztásánál 1905 előtt milyen lényegesek voltak a Németországból és Ausztriából kapott hatások. Üssük csak fel pl. a Népszava 1903-as számait. Július 2-án a német szociáldemokrata párt választási győzelme után ezt írja : ,,A német munkások igazi hősök, kik nem beszélnek, hanem cselekszenek. Sokat, nagyon sokat tanulhatunk ebből a választási harcból"1. Pár héttel később A német példa c. vezércikkében a Népszava így teszi fel a kérdést : ,, . . . mit tegyünk, hogy oly győzelmet arathassimk, mint a német munkások. Miben rejlik folytonos győzelmeik titka? . . ."2 Nem kétséges, hogy a választójogi küzdelem középpontba állítása nem utolsó sorban a 1 Népszava, 1003. júl. 2. » Népszava, 1903. aug. 22.