Századok – 1956

SZEMLE - Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon (Ism. Berend Iván—Ránki György) 775

778 SZEMLE talékok"-kal rendelkezett az import révén, amit a válság alatt ki tudott aknázni. Igazában azonban a kapitalista válságok magyarországi történeténél akár a XIX. század végén, akár a XX. század elején általában fordított képet látunk. Akkor a válságok általában éppen súlyosabb formában jelentkeztek az ország elmaradottsága, a külföldi behozatal szerepe következtében és az ország függősége nem hogy az import kiszorítását nem tette lehetővé, de még viszonylagosan növekedett is a válság alatti árubehozatal szerepe. Itt tehát feltétlenül fel kellene tárni, melyek azok a változások az ország gazdasági-politikai életében, amelyek változásra vezettek a válság sajátosságát illetően is. Véleményünk szerint a külföldi tőkétől való gazdasági, politikai függőség, illetve önállósodás alapos és sokoldalú vizsgálata a válság szempontjából vezethet el a megoldáshoz, sőt még az egyes iparágak lényegesen eltérő helyzetét is — fő vonalaiban — ez teszi érthetővé. Ilyen jellegű vizsgálat azonban, mely emelte volna a fejezet és az egész munka értékét, hiányzik. „Az agrárválság", valamint a „pénz és hitelválság", továbbá a „külkereskedelem a válság éveiben" című fejezetek a munka legjobb részei. Az 1929 —33-as válságnak egyik fontos sajátossága, hogy az ipari válság súlyos agrárválsággal fonódott össze. A munka röviden összegezve az agrárválság sajátosságait s kihatásait, behatóan elemzi a magyar mezőgazdaság helyzetét. Rámutatnak arra, hogy a válság éveiben nem tapasztalható lényeges eltolódás a magyar mezőgazdaság szerkezetében, mivel a nagybirtokosok nem a termelés intenzivebbé tételével, hanem főleg a készpénzkiadásokkal járó ráfordításoknak a lefaragásával próbáltak kiutat találni a válságból. A gépesítés megállt, sőt visszaesett, a műtrágyafogyasztás minimumra csökkent. Ily módon természetesen a termésátlagok semminemű javulást nem mutattak. Számos értékes számításon keresztül mutatják be az árutermelés s teljes termélés arányának alakulását, az árviszonyok alakulását, az agrárolló kérdését. A termelői és nagykereskedelmi árak viszonyát elemezve kiemelik, hogy a nagyarányú áresés a mezőgazdasági árak vonatkozásában korántsem jelentkezett ilyen formában a vásárlóknál. Az állatárak és növényi terményárak különbségét elemezve rámutatnak, hogy a kormány a nagybirtokok érdekében tett számos lépése következtében a növényi terményárak sokkal kevésbé estek vissza, mint az állatárak, mivel állati termékek árutermelésében a kisbirtoknak sokkal nagyobb része van, mint a növénytermelésben. Ezen belül is kevésbé estek azoknak a terményeknek árai, melyeket elsősorban a nagybirtok termelt. Az állami intézkedések — bolettarendszer, exportprómium — ismertetése után a mezőgazdasági adósságteher kérdését vizsgálják. A fejezet igen sokoldalú, alkalmas arra, hogy az olvasó beható képet nyerjen az agrárválság hatásáról a magyar mezőgazdaság területén. Külön szükségesnek tartjuk kiemelni azokat az igen komoly történet-statisztikai és közgazdasági számításokat, melyek — bár a könyv más fejezeteiben is megtalálhatók — elsősorban az agrárválságra, valamint a külkereskedelemre vonatkozó fejezeteket jellemzik. Az ilyen jellegű tudományos apparátus mélysége nagymértékben emeli a munka színvonalát. A pénz- ós hitelválságról szóló rész, mely egyben a 20-as évek államháztartását s hitelviszonyait is ismerteti, sok szempontból új megvilágításba helyezi a külföldi kölcsönök szerepót a magyar stabilizációban. Evvel kapcsolatban ugyanis a munka arra mutat rá, hogy a zárszámadások szerint valójában az államháztartásnak nem volt deficitje, ebből következik, hogy a külföldi kölcsönök szerepét ebben a vonatkozásban túlbecsüljük. A hitelszervezet vonatkozásában elsősorban azt emelik ki, hogy a magyar hitelszervezet 1929-ben jóval gyengébb volt, mint a világháború előtt. A felvett külföldi kölcsönök kamatainak s törlesztéseinek visszafizetése súlyosan nehezedett az országra, éppen e terhek megfizetése tette szükségessé újabb külföldi kölcsönök felvételét. A válság éveiben, amikor újabb kölcsönök felvételére nem nyílott többé mód, amikor az óriási árzuhanások következtében az adósságszolgálat súlya megsokszorozódott, katasztrófálissá vált az államháztartás s a hitelszervezet helyzete. A rövidlejáratú külföldi hitelek visszavonása a Nemzeti Bank arany- és devizakészletét felemésztette. 1931 nyarán a német és osztrák hitelintézetek fizetésképtelensége — ennek a kérdésnek egyébként talán valamivel nagyobb teret szentelhettek volna — Magyarországon is a hitelválság kirobbanásához vezetett. A Hitelbankot az összeomlástól a kormány mentette meg. A hitelválság leküzdése céljából a kormány számos intézkedéssel sietett a tőkések segítségére — bankzárlat, kötött devizagazdálkodás, transfermoratórium stb. „A külkereskedelem a válság éveiben" című fejezet utal arra, hogy a válság idején a külkereskedelmi forgalom csökkenése jóval túlhaladta a termelés visszaesését. Valamennyi tőkés ország a belső piac korlátlan biztosítására törekedett. Ezek a jelen-