Századok – 1956

SZEMLE - Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon (Ism. Berend Iván—Ránki György) 775

SZEMLE 775 AZ 1929—1933. ÉVI VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA MAGYARORSZÁGON Szerkesztette Incze Miklós (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. 526 I.) Az 1929—1933. évi magyarországi gazdasági válságról írott munka — amelyet Incze Miklós vezetésével, Karsai Elek, Kubitsch Imre, Petőcz Pál és Sipos Aladár részvételével egy szerzői munkaközösség készített — úttörő jelentőséggel bír az ellenforradalmi korszak negyedszázados történetének feltárása terén. Ez az első komoly igényű tudományos monográfia, amely a korszakot, illetve annak egyes fontos kérdéseit átfogó tudományos feldolgozásra törekszik. Ez önmagában is emeli a munka értékét. Általában el lehet mondani, hogy történettudományunk még nem sokat tett az ellenforradalmi rendszer gazdasági és politikai fejlődésének elemzése terén. Ennek a feladatnak pedig különös jelentőséget ad, hogy a jelen fejlődésünk által felvetett számos probléma gyökere éppen az ellenforradalmi rendszerből származik, így ezeknek a kérdéseknek megoldását az ellenforradalmi rendszer történetének ós gazdaságának tudományos elemzése nagymértékben megkönnyítheti. Az Incze Miklós szerkesztésében megjelent munka az ellenforradalmi korszak történetének egyik igen fontos és jellegzetes szakaszára, a súlyos gazdasági válság éveire összpontosítja kutatásait. A válság idején az ellenforradalmi rendszer minden ellentmondása különösen kiélezett formában tört felszínre, ami jó lehetőséget ad az ellenforradalmi időszak gazdasági fejlődésének elemzésére. A szerzők széles tényanyag feltárásával és felhasználásával alaposan elemzik a magyar gazdasági élet egész területének válság alatti helyzetét és nem elégednek meg a válság tényeinek kimutatásával, hanem azokat elemezve igyekszenek rámutatni azokra a sajátos vonásokra, amelyek a válság magyarországi megnyilvánulását jellemezték. Ugyanakkor a munka megdöbbentő képet ad a magyarországi munkásság, parasztság ós más dolgozó rétegek válság alatti helyzetéről. Fontos kiemelni, hogy a kötet nem a nemzetgazdaság egyetlen ágát, hanem valamennyi fő szektorát együttesen vizsgálja. Ilyen jellegű monografikus feldolgozásra marxista történeti irodalmunkban még nem volt kísérlet, holott ennek a műfajnak létjogosultsága vitathatatlan. Az ipar, mezőgazdaság, hitelszervezet stb. fejlődésének együttes vizsgálata számos előnyt rejt magában, számos döntő összefüggés feltárására teremt lehetőséget. A nemzetgazdaság legfőbb ágainak együttes vizsgálatán túl a munka szerzői tudatosan tűzték ki feladatul, hogy a válságot vizsgálva ne csupán az 1929 és 1933 közötti néhány év történetét kutassák, hanem ennek előzményeit és kihatásait is. „A vizsgálandó korszak keretei tehát — állapítják meg az előszóban — ilyenformán kitágulnak, majdnem a kapitalizmus általános válsága egész első szakaszának időszakára Magyarországon" (V. 1.). Ennek során — ós ugyancsak a gazdasági élet minden ágára vonatkozóan — széleskörűen vizsgálják az 1920-as évek történetét és — ha korántsem ilyen igénynyel — kitekintést adnak a válság utáni fejlődés néhány kérdésére is. Ez nemcsak abból a szempontból dicsérhető, hogy a válság problémáit nem önmagukban, kiragadva, hanem a gazdasági fejlődós folyamatába ágyazva vizsgálják, hanem azért is, mivel egyben bizonyos — adott esetben hézagpótló — áttekintést nyújtanak az ellenforradalmi korszak gazdasági fejlődéséről. E célkitűzések megoldása természetesen igen nagy feladatok elé állította a szerzőket, amelyek problémáira a továbbiakban visszatérünk. A munka szerkezetileg két nagy részre oszlik ; az első rósz a húszas évek fejlődését tárgyalja, a másik magát a gazdasági válságot, s ez utóbbi tartalmazza a harmincas évekre való kitekintést is. A húszas évek tárgyalása — amely természetesen a munkában kisebb súllyal bír — színvonalát tekintve elmarad a könyv tényleges tárgyát feldolgozó fejezeteké mögött. A munka elsősorban az ipar helyzetét ismerteti. A területi változások során Magyarország gazdaságában megnőtt az ipar súlya. De az ipari kapacitás a háború alatt rendkívül leromlott, a húszas évek elején a termelés a felét sem tette ki a háború előttinek, de még 1929-ben is mindössze 5%-kal haladta túl azt, ami az ipari fejlődés lassúságára utal. Az ipari fejlődés ugyanakkor rendkívül egyenlőtlen volt. Igen gyors volt a dualizmus korához viszonyítva az akkor alacsony színvonalon álló textilipar fejlődése, emellett azonban más könnyűipari ágak, valamint a vegyészeti ipar és a villamosenergia termelés is elég gyors fejlődést mutattak. Ezzel szemben az élelmiszeripar — elvesztve piacait — nem érte el a háború előtti szintet, s ugyanez volt a helyzet a legdöntőbb iparágak, a vasipar, valamint a gépgyártás terén is. Az ipar lassú fejlődése a