Századok – 1956

SZEMLE - Schachermayr. F.: Das Problem der griechischen Nationalität (Ism. Sarkady János) 767

SZEMLE 767 a különféle bizánci jogi müvek mikor és milyen átdolgozásokban lettek e népek körében ismeretesek, milyen hatással voltak az illető népek jogalkotásaira, és mit merítettek, mit vettek át e forrásokból nemcsak a bizánci korban, hanem a Bizánc bukása utáni időkben is egészen a XX. századig. Bár a szerző egyes esetekben az illető népek szokásjogának érvényesülésére ós a római jog modernizált nyugati elemeinek beszűrődéseire is utal, vizsgálódásai — egészükben véve — mégis inkább csak a bizánci jogi művek áthagyományozódásának, mintsem a bizánci joggyakorlat eleven utóéletének képét tárják az olvasó elé. A jogalkotásban és jogszolgáltatásban szereplő osztályszempontokra, melyek a bizánci hagyománynak a felsőbb rétegek és az egyház részéről való fenntartásában erősen érvényesülnek, csak itt-ott utal s az átvétel alapjául szolgáló társadalmi szempontokat alig érinti. Ennek ellenére a referátum, mint első összefoglalás, kétségkívül hasznos és értékes segédeszköz lesz a további kutatások számára. MORAVCSIK GYULA F. SCHACHERMEYR : DAS PROBLEM OER GRIECHISCHEN NATIONALITÄT (Rel. VI. Suppl. «31—675. 1.) A „görög nemzetiség" problémájának megoldása nem kis mértékben attól függ, hogy milyen képet alkotunk a görög nép kialakulásáról. Schachermeyr, a görög őstörténet világszerte elismert kutatója, erről a folyamatról ad képet, sorravóve a görög nép kialakulásának legfontosabb problémáit. Az első kérdés — a görög népet alkotó elemek problémája. Ma szinte minden kutató egyetért abban, hogy a történeti görögség két fő összetevőből alakult ki : egy őslakó, mediterrán és egy bevándorolt, indoeurópai elemből, amely utóbbi a görög nyelvet is magával hozta. Erre a bevándorlásra a görög törtónetiróknál megőrzött hagyományban már nem találunk utalásokat, azok csak a későbbi, dór vándorlásról emlékeznek meg. A nyelv azonban világosan mutatja, hogy mint az egész Mediterraneumban, Görögországban is az indoeurópai nyelv mint superstratum rétegződik egy régebbi, nem-indoeurópai substratum fölé. Ennek emlékét csak a névanyag és egyes kultúrszavak őrzik. Kétségtelen, hogy a görög bevándorlók nagy számban nyomultak be új hazájukba ; nyelvük csak így válhatott uralkodóvá a substratum-nyelv kiszorítása útján. — Egyes kutatók, pl. VI. Georgiev, a substratum-nyelvet is indoeurópainak tartják, de ezt a nézetet Schachermeyr mint valószínűtlent utasítja el ; szerinte az égei terület substratum-nyelvének rokonait legvalószínűbben a kaukázusi nyelvek között kereshetjük. Az égei substratum, amint arra annakidjén (1896) Kretschmer elsőként rámutatott, elsősorban a -nd, -nt(h), -s(s), -mn, -r, -l tővógződésű helynevekben fogható meg. Ezek elterjedési területe Armeniától és Észak-Szíriától Anatolián ós Görögországon keresztül Dél-Itáliáig és a Duna vidékéig húzódik. Régészeti szempontból az égei helynévanyag elterjedése nagyjából egybeesik az ún. „előázsiai kultúráramlat" („Vorderasiatische Kulturtrift") területével. Előázsiában már az V—IV. évezredben magas, városi jellegű műveltség alakul ki ; ennek állandó hatása alatt megy végbe a görögországi neolitikum (Sesklo-kultúra) fejlődése. Valószínű, hogy a felhasználatlan földet kereső földművesek lassú vándorlása terjesztette el az európai területen is ezt a kultúrát, amelyet a földművelés, letelepült életmód, ipari vívmányok (főleg a fazekasság) és a nagy termékenység- és anyaistennő tisztelete jellemez. A századok folyamán az első települések bővülnek, városiasodnak (pl. Athén, Knóssos) ; az előázsiai kulturális haladás eredményeinek beáramlása állandóan folytatódik, részint további bevándorlás, részint kereskedelem útján. Az égei vüágon belül bizonyos fokig önálló helyzete van Krétának, amelyet az egyiptomi—észak-afrikai kultúráramlat is befolyásol. A későbbi görög fejlődésben nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy ez a mediterrán komponens megalapozta nemcsak a letelepült életmódot, de — Európában először — a városi civilizációt is ; ez óriási fejlődésbeli előnyt biztosított Görögországnak Európa más területeivel szemben, s nagyban hozzájárult a görög kultúra létrejöttéhez. Ennek a mediterrán népességnek tulajdonítja egyébként Schachermeyr a későbbi görögség olyan képességeit, mint a plasztikus ábrázolás és zsánerképalkotás hajlama, valamint tőlük származtatja a görög vaUás matriarchális elemeit is.