Századok – 1956

SZEMLE - Tibiletti; G.: Lo sviluppo del latifundio in Italia dall'epoca graccana al principio dell' impero (Ism. Sarkady János) 755

SZEMLE 757 nagyobb kárt okozott a földreform ügyének, mint annak ellenzői. A városban a proletariátus számára biztosított könnyebb élet nem segítette elő az új telepesek toborzását. Caius nagy és átfogó terveiben, általános politikai reformkísérletében az agrárkérdés megoldása új irányba tolódott el : a provinciák földjén alapítandó coloniákban látta a válság békés levezetésének eszközét. Működésében azonban erősen a demagógia területére csúszott át, s ezzel elősegítette Livius Drusus felfokozott ellen-demagógiájának győzelmét és a saját bukását. Az ezután következő évtized a Gracchusok ellenségeinek győzelmét jelentette. A 111. évi törvény teljesjogú magántulajdonná tette az ager publicum-on birtokolt földeket. Ez azonban az új kisbirtokosok számára a nagybirtok konkurrenciája következtében csak az újból bekövetkező tönkremenóst, elproletarizálódást hozhatta. Így bukott el a Gracchusok álma. Az ifjabb Livius Drusus kísérlete már csak váratlan és átmeneti visszatérése volt ezeknek a törekvéseknek, s jelentőségét főleg az adta meg, hogy szorosan össze volt kötve az általános alkotmányreform és az itáliai egyenjogúság ügyével, s bukása robbantotta ki az itáliaiak forradalmát, a szövetséges háborút. Drusus bukásával lezárul — éppoly tragikusan, mint ahogy kezdődött — a gracchusi inspirációjú agrárpolitika szakasza. Marius és Appuleius már megkezdi azoknak az új módszereknek az alkalmazását, amelyek uralkodóvá válnak a polgárháborúk idején. Már nem az ager publieus-ból osztanak földet, hanem a magánosoktól kobozzák el birtokaikat, s a kisajátításnál nem a birtok terjedelme, hanem a tulajdonos pártállása a döntő. A cél a győztes párt híveinek (elsősorban a veteránoknak) a megjutalmazása. Legjelentősebb ebben az összefüggésben Sulla nagyszabású földreformja, aki a veteránok kolóniáiban rendszere védőbástyáit is ki akarta építeni. Az egyes latifundiumok esetleges széttagolása azonban nem járt tartós következményekkel. A birtokelkobzások és földosztások ellenére maga a latifundium-rendszer nem hanyatlott a polgárháborúk korában, sőt ellenkezőleg : ez a kor kedvező lehetőséget nyújtott egészen nagyszabású fejlődésének. Ennek komoly hatása is volt a politika területén, ahol a hatalomért küzdő nagybirtokosok harcában a latifundiumok befolyása főleg a clientela-kötelékeknek a nagybirtokkal összefüggő formáin keresztül érvényesült. A polgárháború korában a további földreformtörvények gyakorlatilag keveset jelentettek, legfeljebb egyes már befejezett tényeket legalizáltak. A harcok során óriási vagyonok cseréltek ugyan erőszakos úton gazdát, de ez a gazdasági fejlődés irányán nem változtatott, csak nyugodt menetét zavarta és hátráltatta. Octavianus győzelmével nemcsak a polgárháború ér véget, hanem a földkérdés politikai szerepe is. Földosztás helyett uralkodóvá válik a katonaság pénzzel való kielégítése, a zsoldosrendszer, amelyet röviddel a Gracchusok után kezdtek alkalmazni. Állandóvá és szükségszerűvé válik a frumentatio alkalmazása, amely amúgy is a földreformok elleni harc eszközeként jött létre. A monarchia biztosítja a rendet és a békét. A mezőgazdaság természetes útján fejlődhetik tovább, megszabadulva a politikai beavatkozások zavaró hatásától. Tibiletti a témájául választott fontos problémáról nagy általánosságban helyes áttekintést ad, lényegesebb új felismeréseket, eredményeket azonban nem nyújt. A megtárgyalt részlettómák kiválasztása, a tárgyalás határainak megvonása nem a legszerencsésebb. A tanulmány tulajdonképpeni központi témája — a latifundiumok kérdésének szerepe a politikai életben — megkívánta volna pl. a gazdasági fejlődés behatóbb ismertetését is ; a bevezető rész ezt az igényt nem elégíti ki teljesen. A szerző szemlélete ós értékelései nem egyszer vitathatóak. Tibiletti távol áll ugyan a reakciós modernizálástól ; nála csak helytelen terminológiát jelent a „kapitalizmus" emlegetése „árutermelés" helyett, s szó sincs arról, hogy ezt az újkori kapitalizmussal azonosítaná. Pozitívan értékelhető munkájában a társadalmi kérdések iránti érdeklődós, a rabszolgaság nagy szerepének elismerése s a szovjet ókorkutatás eredményeinek bizonyosmértékű felhasználása is. Viszont a gazdasági élet, társadalmi szerkezet és politikai harcok összefüggéséről nem tud egészen világos képet alkotni ; jellemző pl., hogy polgári-liberális szemlélettel a polgárháború erőszakos változásaiban csak a fejlődést megzavaró negatív tényezőket lát. Szemlélete tisztázatlanságából származnak egyéb téves értékelései is : Ti. Gracchus, ha csak földreformját nézzük, valóban csupán konzervatív reformer, de ezzel működésének csak egy oldalát vesszük figyelembe, elszakítva a többitől. Túl merev ellentétet konstruál a szerző Ti. és C. Gracchus működése között az agrárkérdésben beállt változás alapján, pedig Caius — működése egészét tekintve — Ti. művét folytatja nagyobbszabású formában. A polgárháború korának teljes ellentétbe állítása a Gracchusokóval szintén nem meggyőző, túlságosan egyoldalú, csak egy tényezőn alapuló elképzelés. Azt is kérdésesnek tartjuk, hogy a latifundium fejlődésében a polgár-