Századok – 1956

SZEMLE - Francisci; P. de: La comunita sociale e politica romana primitiva (Ism. Sarkady János) 749

750 SZEMLE terjedő leszármazási közösség) esak az öröklés és a családi kultusz terén játszott szerepet. Annál lényegesebb egysége azonban a korai római társadalomnak a gens, amelyet a szerző szerint a közös lakóhely, élet, kultusz, szokások, érdekek és a közös eredet (reális vagy vélt) tudata tartott össze. A gens keletkezése problematikus, akárcsak viszonya a pagus-hoz, amellyel gyakran, de nem szükségszerűen egybeeshetett. Mindenesetre a gens régebbi, mint a letelepülés kora, és alapvonalaiban megegyező a különféle bevándorló törzseknél. A gens, mint szervezeti forma, uralkodó szerepet játszik a fejlődés kezdetén, s döntő befolyással van a település és politikai szervezet kialakulására. A későbbiek folyamán az újabb betelepedők és a meghódított elemek már nem kerülnek be e szervezet keretei közé ; a gentiles mint arisztokratikus réteg kezdenek elkülönülni a függő, alávetett helyzetbe jutó elemektől (clientes stb.). Az egyre inkább zárt, érdekvédelmi csoporttá merevedő gensek a fejlődés során mindjobban elvesztik régi területi alapúkat ; ugyanekkor a gensnél szélesebb körű szervezeti formák (tribus) kialakulása egyre korlátozottabbá teszi a gensek régi autonómiáját. Hogy a gens és a többi csoportok, szervezeti formák viszonya milyen volt, igen nehéz megállapítani ; a késői forrásokban található szisztematizálások nem adnak erre megbízható alapot. Sok kutató e korai korszakban átfogó egységként valamiféle „törzsi államot" vagy „nép-államot" tételez fel, amelynek az egyes pagusok adminisztratív egységei lennének. (Konkréten Róma esetében ez a törzsi állam Latium, a latin törzsszövetség lenne, amelynek egységét a közös nomen Latinum is jelzi.) A szerző azonban állást foglal ezzel a meglehetősen önkényes elképzeléssel szemben. Kifejti, hogy a latin nép, ahogy a történeti korban ismerjük, nem valamilyen eredeti, a vándorlás előtti korra visszanyúló egység. Ezek a népek, ill. csoportok meglehetősen laza konglomerátumok, nem képeznek egységes államot, vagy akár csak szoros politikai szövetséget sem, csupán laza, kultikus jellegű szövetkezéseket, amelyek tagjai között akár ellenségeskedés is állhat fenn. A szoros politikai egyesülés és a közös nomen általában csak a további fejlődés eredményeképpen jön létre. Sokféle elem összeolvadása jellemzi Latium népét és civilizációját is, amelynek egysége csak egy hosszú összeolvadási folyamat eredményeként jött létre. Ugyanez érvényes a később (VII. század) kifejlődött itáliai „kulturális koiné"-ra is. S magától értetődően szem előtt kell tartanunk az eredetnek ezt a sokféleségét Róma kezdeteinek vizsgálatában is. A kutatás ma már egészen világossá tette, hogy a királyok korán belül az etruszk uralkodók periódusa előtt (tehát a VII. század vége előtt) jól megkülönböztethető a királyságnak egy régebbi („latin") fejlődési foka. Annál nagyobb azonban a kételkedés az olyan kísérletekkel szemben, amelyek ennek előtörténetét vagy az ezen belüli fejlődési fokokat próbálják felderíteni. Ez általános szkepszissel ellentétben, De Francisci lehetségesnek tartja a kérdés megoldását, a történeti fejlődés e korai szakaszának rekonstruálását. A római közösség kezdeti korszakát általában két úton, két forráscsoportból kiindulva szokták megközelíteni ; egyik a régészeti, amelyen belül különös szerepe van Róma topográfiájának, a Róma helyén elterült kisebb települések összeolvadása és terjeszkedése vizsgálatának ; másik a jogtörténeti, amely elsősorban az intézmények ós szervezeti formák fejlődését van hivatva felderíteni. Emellett új abban különösen jelentőssé vált a vallástörténeti kutatás szerepe. A római valláson belül összeolvadt indoeurópai és mediterrán elemek kimutatása, a vallásos képzetek és intézmények vizsgálata komoly segítséget nyújthat a történeti rekonstrukció számára, annál is inkább, mert ezek egyrésze messze a történetelőtti korba nyúlik vissza. (Igen régi korra mutatnak vissza pl. a hasta praeusta és a kovakő használata egyes szertartásoknál, a fémhasználatra vonatkozó tilalmak stb.) Ilyen és hasonló csökevónyek meglétéből következtetve, valószínűnek tarthatjuk, hogy nem egy vallási intézmény is régibb, mint a korai királyság kialakulása. Megerősíti ezt a feltételezést, hogy nem egy tekintélyes papi testület megőrzi autonómiáját még a későbbi történeti korban is ; kiegészítésük ós a kooptált tagok inaugurációja saját hatáskörükbe tartozik (pl. az augurok, pontifexek, fetialisok). Ezzel szemben a királysággal valamilyen kapcsolatban álló papi testületek (pl. a flamenek) nem rendelkeznek ilyen autonómiával, tagjaik beiktatása a rex (ill. antra к későbbi jogutódai) által a comitia calata-xi történik. Magának a királyságnak a kezdete is még a tulajdonképpeni Róma létrejötte előtti időbe nyúlik vissza, de hatalmának kialakulása hosszú folyamat eredménye. A szerző véleménye szerint a római fejlődés kezdetén álló primitív falvak életét a különböző vallási testületek (főleg a pontifexek) irányítják. Do a hadi, védelmi szükség-