Századok – 1956

VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709

A PAEASZTIPAB KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPARRÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 733 köpeny, kabát, nadrág, ing, gatya, pokróc stb. előállítása, az államilag biztosított piac és növekvő profit — mindez együttesen a legjobb melegágy egy ország fejletlen textilipara részére. A nyugati országok textiliparának jelentékeny része is katonai szállításokon növekedett naggyá. Az 1848-as júliusi országgyűlés Kossuth felszólítására, a Habsburg-reakció mind élesebbé váló támadásai ellen 200 000 főnyi honvédsereg felállítását szavazta meg ; a honvédség felszerelésére pedig 40 millió forintot. Augusztusban, a hadügyi törvényjavaslat beterjesztésekor Kossuth 62 millió forint megszavazását kérte a honvédelem biztosítására. Ezen összegek Magyarország történelmében ezideig példanélkülien magasak voltak ; s nyilvánvalóan példanélküliek azok az — egyébként nem ismeretes — összegek is, amelyeket a forradalmi kormány ebből fegyverek, egyenruhák stb. beszerzésére fordított. Szeptemberben, amikor a Jellacsics-fóle támadás megindult és a honvédség felszerelése sürgőssé vált, a kormány 24 000 honvédegyenruha szállítására írt ki pályázatot,7 s a pályázatok, rendelések ettől kezdve állandóakká váltak. Mindez hatalmas ígéret volt a hazai ipar s egyben a hazai tőke számára. Az ipar számára azért, mert az 1847 óta folyó gazdasági pangást a fejlődés soha azelőtt ném látott lehetősége váltotta fel és mind a céhipar, mind pedig a céhenkívüli („kontár") manufaktúra-ipar számára a piac szinte kifogyhatatlan területét nyújtotta ; a tőke számára azért, mert valójában egyedül a tőke volt képes a megnövekedett piac számára kellő mennyiségű iparcikket szolgáltatni, s a céhipart a gyors fejlődés előtt álló manufaktúra-ipar mindinkább kiszorította. Vegyük példának a mind a Fényes által, mind pedig a forradalmi levéltári iratok között említett ungvári textilmanufaktúra fejlődését. E posztómanufaktúra a forradalmat megelőző években „hat széken 9000 rőföt készít 20 000 ft értékben",8 1848 őszén pedig vállalja, hogy a kormány számára 67 000 rőf posztót szállít.9

E több mint 640%-os termelésemelkedés (vagy legalább is kilátás a termelés-emelkedésre, mert a szerződés teljesítéséről nem tudunk adatot), mindenképpen óriási lépés előre. Kétségtelen, hogy a tőkés a szerződésvállalásnál nem csupán a saját manufaktúra termelésére számított, nyilván fokozott felvásárlói tevékenységbe kezdett a parasztiparosok között. Ez azonban egyáltalán nem mond ellent a manufaktúra-fejlődésnek, ellenkezőleg, éppen ez a manufaktúrafejlődés útja. Bizonyosak lehetünk azonban abban is, hogy ezzel egyidejűleg maga az ungvári üzem is bővült s az állami előlegekegy részét az ungvári manufaktúra-tulajdonos üzembővítésre használta,10

növelve a korábban 6-ra rúgó szövőszékek számát. Más textilmanufaktúrák termelése is megnövekedett a szabadságharc háborús konjuktúrája időszakában'. Mindenekelőtt a gácsi, amely „megkettőzte igyekezetét",11 s amely a belföldi szállítók között — különösen az első időszakban — a legfontosabb volt. Zay-Ugrócz modern posjztómanufaktúrája a háborús időszakban sokat fejlődött s ez egyik oka, hogy az abszolutizmus korszakában megelőzve a gácsit, annak kb. háromszorosát termelte.12

Ehhez járul, hogy a háborús konjunktúra az új manufaktúrák egész sorát hozta létre ; ilyen volt az apatini is, amelyet Fényes még nem említett 1847-ben, s egy évvel később már 16 000 rőf posztó szállítására szerződik a kormánnyal13

stb. A textilmanufaktúrák fellendülésére mutat egyébként az a tény is, hogy a forradalmi kormány a városi (főleg cóhipari) szállításokkal szemben előtérbe állította a vidéki (főleg parasztipari eredetű manufaktúra-) szállításokat.1

4 A magyar kormány számára való szállítások olyan jelentős hasznot biztosítottak, hogy a Windischgrätz által ideiglenesen megszállt vidékek — s főleg Pest — kereskedői vállalták a csempészés kockázatát is. A megszálló csapatok parancsnoka 1849 februári kiáltványában inti ezért „a budai ós pesti, kiváltképen az óbudai zsidókat,. . . mert bizonyos tudomásomra esett, hogy a pártütők által többnyire éppen a zsidók használtatják magukat kémekül és szállítókul. . ,"15

1849 júliusában pedig a Pestre bevonuló Haynau vet ki a pesti zsidókra — jellemzően főleg textiliákból álló — nagy hadisarcot (így többek között 48 000 köpenyt, 76 000 katonai nadrágot, 120 000 darab fehérneműt, ' Gelich, i. m. I. k. 268. 1. 8 Fényes, i. m. 80. 1. • Mérei, i. m. 392. 1. 10

A kormány az előlegek nyújtásánál általában kikötötte az üzembővítést vagy modernizálást. 11

Gelich, i. m. I. k. 274. 1. " Lásd : Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése .. . Magyarország ipari fejlődése a hatvanas évek óta. Bpest, Pesti könyvnyomda Rt. kiadása. 1877. 330. 1. 13

Lásd : Fényes, részletes ismertetését Apatinról 1847-ben (i. m., 230. 1.) és Mérei, i. m. 392. 1. 14

Gelich, i. m. 271., 293., 1. stb. " Gelich, i. m. II. k. 201—202. 1. 15*