Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
726 TOLNAI GYÖRGY városokba — tehát a Felvidékre — adják el,3 0 ami legalább is az utóbbi tételről valószínűsíti, hogy a paraszti iparűzőkhöz kerül, mégpedig (a nagy tételekben való vásárlás igazolása szerint) a kereskedelmi tőke által közvetített nyersanyaguzsora eszközeként. Ugyanakkor az országban számos len-, kender- ós gyapjúvásár folyik évente (Temesvár, Tolna, Vörösvár, Nagyszombat, Egbel, Losonc, Léva, Nyíregyháza és — természetesen — legfőképpen Pest piacán, melynek „gyapjúvására első Európában"), ahol a kereskedők szerepe a döntő s ezek a vásárolt árunak csak egy részét viszik Ausztriába. Különben is, az Ausztriából importált textilanyagok között igen jelentős mennyiségben fonalak (tehát textilnyersanyag) szerepeltek — 1846-ban 3,45 és 1847-ben 3,41 millió forint értékben37 —, melyek egy része, valószínűleg ugyancsak a kereskedelmi „nyersanyagellátás" címén, a parasztiparosok felé vándorolt ; a pénzzel alig rendelkező paraszttakácsok nyersanyaggal való ellátása nyilván csak így vált kifizetődő milliós importüzletté a kereskedelem számára. (A kisszámú céhes takács szükséglete kevésbé tette a tömeges fonalimportot indokolttá.) A kereskedelmi tőke eszerint az ország különböző területein a paraszti iparűzők jelentékeny száma fölött teljessé tette a maga uralmát. Ez az uralom az ipari termelés új szervezetének csíráját hozza létre : az egyazon vagy hasonló munkát végző iparosok nagyüzemi termelésének háziipari rendszerét. Ez már manufaktúra, ha a legkezdetlegesebb, a parasztiparosok házaiban szétszórt manufaktúra is, s mint ilyen „az ipar tőkés formáját testesíti meg".38 Így jönnek létre azok a falvak, amelyek iparos falvakká, mintegy a falusi keretbe ágyazott manufaktúrává változtak. Például a Pozsony megyei Somorja mezőváros „tartja el a felső Csallóközt posztóruhákkal. . ,"3 9 Hasonló ipari faluvá vált még a megyében Modor. Zólyom megyében ilyen Polynik, „melly város úgyszólván egy zsindelygyárt képez"4 0 — ,,gyár"-on természetesen kéziüzemű manufaktúra értendő —, Baranya megyében Vászarban csaknem minden lakos cserépedényt készít, Nádasdban 50 fazekas dolgozik,4 1 Hevesben Solymos parasztiparossága faeszközöket készít, vászon- és gyolcsszövés folyik Nagybobrócz, Tarnócz, Szelnice, Liptószentmiklós, Verbicze csaknem minden házában, faeszközkészítés Hradeken, Máramarosban néhány községben, Gömörben, a Garamvölgy néhány falvában stb. Jellemző erre a manufaktúra-fejlődésre az erdélyi Nagydisznód község ; Kőváry itt a kereskedelmi tőke uralmáról tudósít; „Nagy-Disznódon posztógyár van... (a posztót a falu) lakosai szövik, mi azonban évenként 12 000 darabra is rámegyen, mit aztán főleg a görögök (vagyis az akkori szóhasználat szerint : a kereskedők — T. Gy.) a tótok és törökök felé hordanak el s érette mintegy 120 000 frt. húznak váltóban."42 A szótszórt manufaktúrára jellemző ez időben a gácsi üzem egy része is : „a harraszfonalat a zsinórosok vagy paszományosok részére a gyár nem győzte a kívánt mennyiségben készíteni, a mennyire szükség volt, ós még 32 felvidéki községben fonták a gyár részére a harasztot".4 3 A kereskedelmi tőke által a parasztiparosságra rákényszerít ett új termelési szervezet döntő változásokat hozott magába a parasztság évszázadosán kialakult életébe is. így például az Árva megyei „Zubrolava, közel 1000 lakossal... fával, gyolccsal igen nevezetes kereskedést űz, úgy hogy a földmívelóst csaknem csupán az asszonyok folytatják"4 4 — írta Fényes. S ezzel a nevezetességgel a falu nem áll egyedül : „A námesztói és trsztenai járásokban még a férfiak is széltire szőnek, fonnak. "45 Vagy nézzük Abauj megyét. Meczenzéfen többnyire kézművességből, bányászatból élnek, a földmívelést az asszonyok végzik.4 6 S ez a kép általános mindenütt, ahol a kereskedelmi tőke magától függővé tette az iparűző szegényparasztságot . A dunántúli Alsó- és Felsőőr, Borostyánkő, Vörösvár stb. községekben „a gyolcskészítés férfi kezeket is foglalkoztat".47 A kereskedelmi tőke tehát fejetetejére fordította a paraszti életet : a férfiak vették át a vezető szerepet az iparűzésben. Ez azt jelenti, hogy megkezdődött a szegényparaszti iparosság elszakadása a földtől, a mezőgazdaságtól. A paraszti iparűzés még nem jutott el a szegényparasztság bérmunkássá válásához, de már eljutott ennek küszöbóig. A patriarchális 3" Fényes, i. m. 225. I. 35 Tafeln. . . 63. 1. 38 Lenin: Kik azok a népbarátok? Válogatott művek, Т. k. Bpest, Szikra. 1948. 212. 1. " Fényes, i. m. 122. 1. " Uo. 78. 1. " Uo. 54. 1. " Kőváry, i. m. 229. 1. " Sztudinka, i. m. 44. " Fényes, i. m. 148. J. ,s Uo. 147. I. " Uo. 302. I. " Uo. 72. 1.
