Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
718 TOLNAI GYÖRGY a falvakban1 7 — ahol a forradalom időszakában még erős a háziipar gazdasági szerepe — főleg kiegészíteni kell ezt, pótolni viszont igen kevéssé. Ahol a háziasszony maga készíti a vásznat a család számára, ott a takács nehezen boldogul szakmájával. Ezt a tényt fejezi ki a háziipari kézművesszakmák itteni kis, 9,7%-os aránya. A másik végpont : az iparos Pest-Buda, ahol a háziipari jellegű kézművesek szerepe úgyszólván teljesen megszűnik. Itt ugyan már semmi — vagy legalább is csaknem semmi — szerepe sincs a háziiparnak ; de itt a nagyipar — és sajnálatosan az idegen, osztrák nagyipari textil stb. áruk — helyettesítik a háziipar tömegfogyasztási cikkeket termelő tevékenységét. A nagyipar győzelme a kisárutermelő kézműipar fölött a főváros háziipari jellegű kézműiparának pusztulásából a legélesebben kitűnik, amikor a számok kimutatják, hogy ezen iparág kézműveseinek aránya a vidéki nagyvárosokban elfoglalt 23%-os aránnyal szemben kevesebb mint tizedére, 2,1%-ra esett. Most vizsgáljuk meg azt a fejlődést, amely a háziipari jellegű kézművesszakmákat a vidéki városokban jellemzi. Itt ez iparágak arányának növekedése közvetve a háziipar jelentőségének csökkenéséről beszól. A legnagyobb arányú — szinte ugrásszerű — emelkedés éppen a kis mezővárosok területén mutatkozik ; az árutermelés súlyosabb csapása itt éri először és egyben legbrutálisabban a parasztságot. Később a háziipari jellegű kézművesek aránya visszaesik (23,4%-ról 15,6%-ra, majd 12,5%-ra), hogy a legnagyobb vidéki városokban — Szegeden, Debrecenben stb. — újra elérje a korábbi (23%-os) arányt, a kézművesek csaknem egynegyedét. Ezt a második — ugyancsak ugrásszerű — emelkedést csak a statisztikai adatok további elemzésével tudjuk megmagyarázni. A háziipari jellegű kézműves-iparágak legfontosabbjainak fejlődése a következő képet mutatja :1 8 Ab szolút számban Százalékba n takács fazekas egyéb együtt takács fazekas egyéb együtt I. Falvak 159 2 161 98.8 1.2 100.0 II. Kis mezővárosok 81 — — 81 100.0 — — 100.0 III. Mezővárosok 375 15 8 398 94.2 3.8 2.0 100.0 IV. Városok 263 27 5 295 89.1 9.2 1.7 100.0 V. Nagy városok 617 259 154 1030 60.0 25.0 15.0 100.0 VI. Pest-Buda 22 16 19 57 38.6 28.1 33.3 100.0 A háziipari jellegű kézművesség fejlődése — a fenti számok tanúsága szerint — nem egyszerre következik be az összes idetartozó iparágban, hanem fokozatosan, egyik a másik után. Az alacsonyabb ipari fejlettségű területeken (tehát a falvakban és kis mezővárosokban) e szakmák közül a takácsipar úgyszólván kizárólagos. Vagyis : a háziipar felbomlása a szövés-fonás felbomlásával indul meg. A kis mezővárosokban a háziipari jellegű kézműiparok ugrásszerű fejlődése így közelebbről nézve főleg a szövés-fonás területén bekövetkező háziipari bomlás számlájára írható. A nagyobb mezővárosokban már jelentkeznek egyéb háziipari jellegű iparágak is a kézműiparban. Ezek élén — de természetesen messze a takácsipar mögött — a fazekas-mesterség jár : 3,2%-ot képvisel az egyéb háziipari ágazatok 2%-ával szemben. Ez a vezetés megmarad általában a városokban, miközben mind erőteljesebben háttérbe szorítják a takácsipart : a városokban a fazekas és egyéb szakmák aránya 9,2— 1,7 és 25— 15%, vagyis a fazekas szakma még nagyobb, bár növekedése elmarad az egyéb szakmák, a fejlődő kötélverő, faragó, fehérhímző stb. ágak mögött, — sőt Pesten már abszolút számban is megelőzik a fazekasipart. Ugyanakkor a takácsipar a két alsó csoport csaknem 100%-os arányával és a két középső csoport kb. 90%-ával szemben a nagyvárosokban már 60%ra, Pesten pedig alig több mint harmadára, 39%-ra esik. Vagyis a nagyipari verseny' elsősorban a textiliparban jelentkezik, a takácsokat öli meg. Amit a számok a háziipari jellegű kézművesipar fejlődéséről mutatnak, annak pontosan fordított képét adják a háziipar fejlődéséről : ami az elsőnél erősödés, a másodiknál bomlás. Most már megértjük, mit jelentett a kézműipar háziipari jellegű szakmáinak fejlődósében a kettős ugrás : először, a kis mezővárosokban, amikor arányuk 9,7 %-ról 17 Figyelembe kell venni ugyan itt azt, hogy az idézett adatok túlnyomó többsége az alföldi magyar terűié tekre vonatkozik s ezért csak bizonyos mértékben lehet általánosítani az egész országra, különösen az iparosodottabb nemzetiségi területekre. F fenntartás azonban nem lehet döntő. Bizonyos t. i. az, hogyha ott az abszolút számokban jelentékeny eltérésre is számíthatunk, a falvak és a különböző kategóriájú városok arányai sok hasonlóságot mutatnak. Ezt a későbbi vizsgálatok is alátámasztják. 18 Források mint az előzőkben.
