Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
72 ECKHATtT FERENC és humanizmusból akartak az orosz parasztok sorsán segíteni. Bécsből azonban a segítséget idegen hivatalnokok az adóalap, az adókizsákmányolás biztosítása és a nemesi alkotmány megváltoztatásának célja érdekében akarták a magyarországi jobbágyoknak nyújtani. Ez pedig a gyarmati gazdasági politika mellett újabb lépést jelentett az ország függetlenségének elvesztése irányában. Ilyesformán haladónak az udvar politikáját nem tekinthetjük. * Nem akarok a hétéves háború befejezése után, 1764-ben összehívott országgyűléssel, illetőleg annak az úrbéri ügyekre vonatkozó tárgyalásaival foglalkozni.1 1 A rendekkel folytatott tárgyalás — tudjuk — eredménytelen maradt, de hogy mily nagy súlyt helyezett a királynő a jobbágyok helyzetére, abból a Szabó Dezső által nem teljesen közölt levelezésből derül ki leginkább, amelyet Mária Terézia kabineti titkárja, báró Neny, a rendi országgyűlés vezető elemeivel, a magyar arisztokrácia tagjaival folytatott. A legnagyobb ellenkezést a rendek részéről az idézte elő, hogy az udvar az úrbéri pereket, vagyis a földesúri kizsákmányolás kérdését, a kancellária, királyi kormányszerv útján akarta felülvizsgáltatni, míg a rendek az igazságügyi szerveknél, legfelső fokon a királyi táblánál való elintézéshez ragaszkodtak. Ennek döntéseibe a királynő nem szólhatott volna bele.1 2 Helyesen látja Vörös Károly1 3 , hogy az országgyűlés a nagybirtokosok befolyása alatt utasította vissza az udvar tervezte törvényjavaslatot. A nagy uradalom fejlett árutermelésével és ennek megfelelően kiépített szervezetével sokkal erősebben kiszákmányolta a jobbágyot, mint a kis- és középbirtokos. Ezt annál könnyebben megtehette, mert kezében volt a kizsákmányolás legfontosabb védőeszköze, a szabad ispánság, a pallosjogú úriszék. Ezzel a kisebb birtokosok nem rendelkeztek. Ennek ítéleteivel, mintahogy erre egy nemrég megjelent munkámban rámutattam,1 4 minden, jogtalan követeléseivel szemben megnyilvánuló ellenállást letörhetett. Mikor a királynő a megyék felügyelete alá helyezte az úrbéri pereket, már rést ütött a mágnások pallosjogi kiváltságán. Hisz eddig a megyének, habár egyik-másik tisztviselője az uradalmi széken a földesúr meghívására meg szokott jelenni, intézményesen semmi beleszólása sem volt a szabad ispán bíráskodásába. A pallosjogú széktől a megyéhez fellebbezni nem lehetett. Az a kívánság, amely csakhamar rendszerré vált, hogy az uradalmi úrbéri pereket a helytartótanács, a megyék felügyeleti hatósága útján a kancelláriához kell felterjeszteni, s így végeredményben a nagybirtokosok űzte kizsákmányolás udvari ellenőrzés alá került, nem tetszhetett még a legaulikusabb mágnásoknak sem. Elég itt a Batthyány-ósaládra hivatkozni : Lajos nádorra és fiaira, Ádám tárnokmesterre, Vas megye főispánjára és József kalocsai érsekre, akikkel Neny a megfelelő törvénycikk megalkotása érdekében levelezett. 11 Erről Szabó Dezső : A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia, korában. Bpest, 1933. 5-44. 1. 12 L. gróf Batthyány József kalocsai érsek, a nádor fiának levelét, amelyet Neny 1765. febr. 5-én kapott meg. 13 Az 1765 — 66-iki dunántúli parasztlázadások (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. 1952. 306. 1.). 14 A földesúri büntető bíráskodás a 16 —17. században. Bpest, Akad. Kiadó, 1954..
