Századok – 1956

KÖZLEMÉNYEK - Vincze Géza : Ady és az orosz forradalmi mozgalmak 657

ADY ÉS AZ OROSZ FORRADALMI MOZGALMAK 663 Következik időrendi sorrendben A cár halai e. cikke, melyet Ady egy újsághír alapján ír meg. Egy lembergi lap nyomán, berlini távirat alapján közli a Budapesti Napló a Hírek közt, hogy Varsóban a citadella mellett a Visztula folyóból halászok 16 iszonyúan megcsonkított holttestet fognak ki. Majdnem valamennyinek hiányzik keze-lába, arcuk szurokkal leöntve, hogy rájuk ne ismerjenek ... A varsói rendőrség megtiltja, hogy a szörnyű felfedezésről hírt adjanak. Minden bizonnyal — közli a híradás — forradalmároké a holttestek, kiket a citadellában kivégeztek, aztán a Visztulába dobtak . . . Berlini távirat után, a „Vorwärts" nyomán közli a Budapesti Napló Durnovo belügyminiszternek a Kievi főkormányzóhoz írott levelét is, mely megtorlásul — : hogy a Kievi főkormányzóságban, Kagarszki-ban, a nép megostromolta a fogházat, a csapatok pedig tehetetlennek bizonyultak, több agitátort tartóztattak le . . . stb. — szigorúan táviratilag elrendeli, hogy — : „Ilyen és hasonló esetekben ... a katonaság könyörtelenül használja fegyverét a lázadók ellen, őket magukat ki kell irtani, házaikat fel kell gyújtani ; a letartóztatások céltalanok, mert foglyokat százával nem lehet törvény elé állítani. Ilyen értelemben azonnal ki kell adni a parancsokat a csapatoknak." Azonos szöveggel közli e táviratot a Magyar Hírlap 1906. február 14. száma is. — Ugyané lap előbbi, február 13-i száma „A szebasztopoli merénylet" címen, a Fekete tengeri hajóhad parancsnoka, Tsuchin elleni merénylet előzményeit és részleteit ismerteti. A történelmi és korrajzi háttér alapos ismeretében, az egykorú híranyag egészén kell áttekintenünk, hogy nyomról nyomra kövessük Ady írásait úgyszólván a születés pillanatától — s igazolva lássuk a legelőbb Földessy Gyula által hirdetett tételt, hogy még legfantasztikusabbnak látszó írásai mögött is a valóság adatai állanak. „Halászok állanak a Visztula partján" — kezdődik az írás. — Az öregebbek elrebegik a „régi lengyel halász-imádságot" : ,,— Visztula anyó, hozz sok halat a hálóba. Szép, nagy, kövér halakat hozz, Visztula anyó. A Te szerény halászkáidnak." S egy „fiatal, szomorú legény" — ki „két évig a citadellából hallgatta a Visztula lármáját. Mélyen leeresztett, bús rejtekében" . . . (— hova azért jutott, mert káromolta egyszer a cárt s kiszabadulva onnan „azóta szomorú és zavaros a legény" . . .), elordítja magát, mert a Visztulából kiemelt hálójában — kéz és láb nélküli „véres cafatos emberhullák vannak" „A cár halai, A citadella ragyog. Gyönyörű reggel van. A hálászkák rémüldözve jajgatnak. Az öregebbek térdre esnek s mellüket verik. A szomorú legény, mintha megbolondult volna. Ugy kiabál a citadella felé: Az éjszaka öltetek megint? Hahaha, éljen a cár. Halakat adtatok a Visztulának. A Visztula pedig jön s harsogva rohan el. Tizenhat halat adott a cár varsói hálászkáinak. Vájjon, kik voltak? S vájjon hányat rejteget még a Visztula, hogy vigyen ajándékot más hálászkáknak is? Hogy adjon a tengernek is belőlük. Az istentelenekből, akik szabadságot akarnak."31 Filológiai pontossággal mutat reá Földessy Gyula, hogy Adynak e cikkéből, illetve a mögötte álló újságcikkből jó egy évvel később írt verse : Ének a Visztulán asszociálódott. Soron következik Adynak egy jegyzete A Patyomkin címen, melyben többek közt a következőket írja : „A Patyomkin megint híreket küld a világnak. Schmidt hadnagy kivégzése megint lázadóba hozta a híres hajót." „A mennyi erély van a cári hatalomban — teszi hozzá gúnnyal — segit a Patyomkin baján. Elsülyeszti a fatális és veszedelmes hajót. így aztán nem lesz több lázadás. Patyomkint Patyomkin módra kell legyőzni: ez a cári rendszer."3

2 . . . Ugyanebben az időben részletes beszámolókban közlik az egykorú fővárosi lapok, hogy a pár nap óta Berlinben tartózkodó s onnan Svájcba készülő Maxim Gorkij tiszteletére a modern festők klubja estélyt rendezett, amelyen Berlinnek csaknem minden művészi, irodalmi és egyéb kiválósága részt vett. A híres vendéget Max Liebermann festőművész köszöntötte fel s a köszöntőre Gorkij orosz nyelven válaszolt. A beszédnek, melyet nagy nemzetközi eseménynek könyvel el az egykorú magyar sajtó is, a legfontosabb részét közöljük : S1

Budapesti Napló, 1906. febr. 14. — Földessy Gyula id. cikke is. " Budapesti Napló, 1906. márc. 23. — Schmidt hadnagy és társai kivégzéséről lásd a részletes beszámolót Budapesti Hírlap, 1906. márc. 21.