Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617

644 PÖLÖSKEI FERENC megsebesültek. Endre főbíró azután még Kecskemétről kért egy század katonaságot, s ennek segítségével április 13-án és 14-én sikerült elfojtania a félegyházi demokrata-körbe tömörült pusztakereső szegényparasztság húsvéti mozgalmát, amelynek fejlődése során változott az összetétele, és benne a gazdasági, társadalmi célkitűzések fokozatosan nagyobb teret kaptak, de az 1866-os mozgalommal ellentétben végig megmaradt a nemzeti függetlenség követelése is. Mindezt Asztalos Kecskeméten és Félegyházán végzett felvilágosító és szervező munkája, valamint a társadalmi és függetlenségi követelésekért egyaránt harcoló szegényparasztság megerősödése, önálló fellépése eredményezte. Asztalos áprilisi proklamációjában — amint láttuk — a kiegyezési rendszer megváltoztatásához nélkülözhetetlen legfontosabb feladatot a nép megszervezésében, egységes fellépésében látta. Ugyanakkor itt még a Szélsőballal meglevő kapcsolatainak megőrzése miatt a törvényes út megtartására hívta fel a parasztságot. Félegyházán azonban, amikor a főbíró és a belügymyiiszter rendelete után a parasztság megszervezése és a törvényes út megtartása olyan ellentétbe került egymással, hogy valamelyikről le kellett mondania, Asztalos a rendeletek s ,,a császár összes hadserege", a legnagyobb veszélyek ellenére is kitartott a nép ügye mellett , ebben a helyzetben is vállalta a parasztság megszervezésének munkáját. Az Asztalos-mozgalom kialakulása, önálló útra jutása tehát egyrészt a Szélsőballal és a pesti demokrata körrel való teljes szakítást eredményezte, másrészt azonban növelte Asztalos népszerűségét s azokban a városokban, ahová eljutottak proklamációi s demokrata-kör szervezési munkájának hírei, mindenütt fellendült a szegényparasztság kiegyezésellenes küzdelme. Szegeden az 1867 áprilisi városi tisztújítások alkalmával a parasztmozgalommal 1866-tól kapcsolatban álló, az értelmiségre, iparosokra és középbirtokosokra támaszkodó Halközéphez tartozó Réh János lett a polgármester, akinek a parasztságnak tett ígéreteivel sikerült elérnie, hogy a paraszti szervezkedések egészen az Asztalos-mozgalom megindulásáig a városi vezetőség irányítása alatt álltak, s ezeket részben a kiegyezés általános rendszere, részben pedig egy-két helybeli Deák-párti szegedi birtokos ellen tudta fordítani. A szegedi szegényparasztság összes bajainak, gazdasági nehézségeinek forrását a kiegyezés mellett a megbukott polgármesterjelölt, Osztrovszkiban és a gazdag Zsótér Andorban látta. Az 1866-ban megszerveződött szegedi szegényparasztság tehát a kiegyezés után — ellentétben a kecskeméti, félegyházi és hódmezővásárhelyi parasztmozgalmakkal — nem a városi vezetőség, hanem a Deák-párthoz tartozó egyes birtokosok ellen harcolt helyi társadalmi célkitűzéseinek megvalósításáért, s ez a küzdelme az Asztalos-mozgalommal való közvetlen kapcsolatteremtés után erősödött. 1868. április 8-án Madarász Vilmos a szegedi szegényparasztság vezetőivel megbeszélte a szegedi demokrata-kör megalakításával kapcsolatos feladatokat, s megegyeztek abban, hogy a félegyházi demokrata-kör alakuló ünnepségén küldöttséggel vesznek részt. Hozzákezdtek Asztalos áprilisi proklamációinak terjesztéséhez, Madarász petíciójának ismertetéséhez, s az aláírásgyűjtéshez. A húsvét előtti napokban a piacon, a városi sétányon a szegedi és Szeged környéki tanyákról beözönlött kisparasztok, kisbérlők, napszámosok, cselédek már a demokrata-kör megalakításáról tanácskoztak. A Szegedi Hiradó írta : „Szeged alsóbb néposztályai egészen el vannak árasztva Asztalos proklamációival. A kocsmákban és nyilvános tereken dologtalan tudákos em-