Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 627» kibontakozó hódmezővásárhelyi mozgalom. Nem fonódtak mindenütt szorosan egységbe a nemzeti és demokratikus követelések sem, sőt több esetben ezek teljesen külön jelentkeztek. Mindezek ellenére az 1866-os alföldi parasztmozgalmaknak nagy jelentőségük van. Megmutatták, hogy a parasztság nemcsak kívánja a demokratikus és független Magyarországot, hanem megteremtéséért harcolni is kész, továbbá az említett városokban úgy mozgásba hozták a társadalom alsóbb rétegeit, hogy amikor helyzetükön a kiegyezés sem javított, újra megindították demokratikus és függetlenségi harcukat. Az 1866-os alföldi parasztmozgalmaknak tehát nagy szerepük volt a kiegyezés után kibontakozó s az egyes városok helyi jellegű mozgalmait összefogó Asztalos-mozgalom gyors megerősödésében és kiszélesedésében. II. Az Asztalos-mozalom kibontakozása Mielőtt az Asztalos-mozgalom részletesebb tárgyalására rátérnénk, meg kell vizsgálni az alföldi szegényparasztság helyzetének alakulását a kiegyezést követő hónapokban. A kiegyezés, mint a polgári forradalom korszakának reakciós lezárási formája, nem hozott javulást az alföldi szegényparasztság életében, sőt a mezőgazdasági kapitalista fejlődés viszonylagos meggyorsulása fokozta a parasztság felbomlását, s az osztrák államadósságok jelentős részének elvállalása, valamint a dualista rendszer kiépítésének költségei is a parasztság vállaira nehezedtek. De ezeket a terheket nem egyszerre, hanem gondos előkészítés után fokozatosan, 1867 közepétől vezették be. Összefügg ez azzal, hogy a magyar uralkodó osztályok a kiegyezési tárgyalások idején bizonyos illúziókat tápláltak a néptömegekben a kiegyezés iránt. Ezzel akarták tompítani a parasztság függetlenségi harcát, s zavartalanná tenni a kiegyezési munkálatokat. A koronázásig átmenetileg felfüggesztették az adóvégrehajtásokat, sőt ún. inségi kölcsönöket utaltak ki, amelyeknek célja az udvarral szembeni népi bizalmatlanság csökkentése is volt.37 Ezek az összegek azonban rendkívül kicsik voltak, s a hosszú vándorlás alatt még fogytak. A megyéken, királyi biztosokon s a városi elöljáróságokon keresztülmenő, különben is csekély ínségi segélyekből még kevesebbet kaptak az arra rászoruló szegényparasztok. De az inségi segélyben részesülők helyzete is csak átmenetileg javult, később, főleg a szegényebbek drágán fizették vissza e kölcsönöket és földjüket is a törlesztési díjak emésztették fel. Az ingatlannal nem rendelkező paraszti rétegeknek a kiegyezés idején — a pénz-, vetőmagkölcsönökhöz, adóelengedésekhez hasonlóan — csak kis mértékben tudtak ínségi munkát biztosítani, mert az erre a célra kiutalt összegek szintén kicsik voltak. A Vasútépítkezések, csatornázási munkák 1867 második felétől megindultak ugyan, de 1868 elején, az Asztalos-mozgalom kiszélesedése idején ezek is megszűntek. Ezeknél a munkálatoknál a kiegyezés előtti gazdasági válságok, rossz termések, az abszolutizmus gazdasági és politikai viszonyai folytán tönkrement paraszti rétegek csaknem ingyen munkaerőt jelentettek. Elősegítették ezzel a vállal-37 O. L. Belügyminisztérium (Bm.) ein. 1868 — IV — К — 128. Ferenc József 1866 augusztusában 4 millió forint inségi kölcsönt folyósított, 1867 februárban pedig 1 millió forintot. Emellett az udvar egyes városokban kisebb összegeket is adományozott.
