Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 63 megváltás gondolatát általában mellőzte, s a majorsági jobbágyoknak és zselléreknek, az irtványföldek művelőinek és a dohánykertészeknek csupán a saját maguk megváltásának lehetőségét nyitotta volna meg, a kisebb királyi haszonvételeket pedig szintén a községekkel válttatta volna meg s gyakorlatba vételükből a magánosokat ki akarta zárni.206 A jelek szerint Vukovicsék törvényjavaslata eléggé megközelítette a baloldal — Madarász László, Szacsvay Imre, Táncsics Mihály, Nyáry Pál stb. — 1848 nyarán benyújtott javaslatait,20 7 s Vukovics fentebb ismertetett megjegyzéseiből talán még arra is lehet következtetni, hogy a legelőelkülönítések körüli országos arányú sérelmek orvoslására is volt benne intézkedés. S ha tudjuk azt is, hogy ezzel a törvényjavaslattal párhuzamosan az Igazságügyminisztériumban elkészült a magukat már korábban megváltott községek és magánosok kártalanításáról szóló — ugyancsak elég széles rétegeket érintő — törvényjavaslat is,208 úgy csak még inkább el kell marasztalnunk a kormányt azért, hogy nem akarta felismerni a javaslatok mozgósító erejét, és szinte szándékosan húztahalasztotta megvalósításukat.20 9 S a pillanatnyi mozgósító erőn túl micsoda jelentősége lett volna — legalább is elméletileg, mivel a gyakorlati kivitel ekkor már a szabadságharc kimenetelétől is függött — a jobbágyfelszabadítás olyan radikális továbbfejlesztésének, amely további százezreket tesz az általuk művelt föld tulajdonosaivá, és talán millió holdakat szakít le a nagybirtok testéből és tesz szabad, polgári tulajdonná ! Valóban, ha ez a minden jel szerint radikális javaslat időben törvénnyé válik, agrárfejlődésünk irányára is kifejthette volna a maga hatását, történettudományunk pedig gazdagabb lenne egy olyan dokumentummal, amely azt bizonyítaná, hogy forradalmunk belső fejlődésében — a jobbratolódás általános jelenségei ellenére is — a demokratikus irányú törekvések a nemzetiségi politikán kívül a másik legfontosabb területen, a parasztkérdésben is eredményre vezettek, hála a baloldal és a paraszti tömegek nyomásának. 206 Meg kell azonban jegyezni, hogy a Deák-féle úrbéri törvényjavaslat a szeptemberi képviselőházi tárgyalások során jelentős változtatásokon ment keresztül : a szőlődézsmát a képviselőház többsége már szept. 16-én soronkívül eltörölte, a törvényjavaslat általános vitája során pedig a baloldal olyan erővel követelte az állami megváltás elvének érvényesítését a fenti kérdésekben, hogy ha a tárgyalásokat félbe nem szakítják, alig kétséges, hogy Deák javaslata a szóbanforgó pontokban a baloldal álláspontjának megfelelően közelebb kerül az állami megváltás elvéhez. Erre lehet következtetni abból is, hogy a pontonkénti tárgyalás során a képviselőház szept. 22-én az első ilyen jellegű pontot, a 12. §-t megváltoztatta, s jelentős szótöbbséggel kimondta a házas majorsági zsellérek állami megváltását. (A képviselőházi viták ismertetését 1. a Közlöny szept. 21. és 24. számaiban.) 207 A javaslatokat 1. Beér J.—Csizmadia A. i. kiadványában, 636. s köv. 1. 208 A törvényjavaslatot és e hozzá tartozó iratokat 1. Igazságügymin. állad. titk. iratok 647. rakt. 323. sz. alatt. — Meg kell jegyezni, hogy 1848 szeptemberében már ebben a kérdésben is döntést hozott a képviselőház s kamatozó állampapírokkal kívánta kártalanítani az érdekelteket a már megfizetett váltságösszegekért. A döntés azonban a kármentesítési törvényjavaslat egészének elhalasztása miatt nem vált érvényessé. (A vitákat 1. a Közlöny szept. 19-i és 20-i számaiban.) 209 Megállapításaim a Vukovics-féle törvényjavaslat tartalmát illetően lényegesen eltérnek attól, amit Spira György ír erről a készülő egyetemi tankönyvben. Spira — meg nem jelölt források alapján — azt írja, hogy »az új törvényjavaslat alig különbözött attól a csöppet sem kielégítő tervezettől, amelyet annak idején még Deák készített s amelyet a képviselőház szeptemberben határozathozatal nélkül vett le napirendjéről : az utolsó rendi országgyűlés által .el nem törölt feudális szolgáltatások és kiváltságok megváltásának terhét általában a parasztokra kívánta hárítani (a kormány tagjai legfeljebb arra hajlottak, hogy a földesurak korcsmáltatási jogát szüntessék meg kárpótlás
