Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617

AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 619» pénztárát s ennek napfényrejutása annyira kiélezte a közbirtokosságon belüli ellentéteket, hogy a hatvanas években annak alsó, tanácsonkívüli része is a tanácselleni mozgalom részesévé vált. Az alföldi városok lakosságának döntő többségét kitevő szegényparasztság és a városok előkelő vezető rétege között az egyre növekvő gazdasági és társadalmi ellentétek az abszolutizmus korszakában még élesebbé váltak akkor, amikor a kapitalista fejlődés az állattenyésztésről a földművelésre való áttérést a legelőfelosztás végrehajtásának formájában általánosan napirendre tűzte. A legelőfelosztást a városi tanácsok is igyekeztek megvalósítani, de azzal a céllal, hogy a városi földeken és saját birtokaikon biztosítsák a nagyobbméretű gabonatermelés feltételeit. Ezért azokat is igyekeztek kiszorítani a közföldekből, akik eddig részesedtek azok hasznából, s ezzel egyidejűleg a közlegelőket szántóföldekké akarták változtatni. Azért is törekedtek erre, mert a kiépülő vasútvonalak megkönnyítették a gabonafélék szállítási és értékesítési lehetőségeit, s már rendelkezésükre állt a termelőeszközöktől megfosztott agrárproletariátus. Ezért a földjüket elvesztett parasztokat, akik régebbi földterületük vagy az általuk fizetett redemptio arányában használták még a közlegelőket, most a tanácsok által létrehozott Legelőosztó vagy Gazdászati Bizottmányok — mivel a belsőségek akkori helyzete alapján határozták meg a lakosoknak a közlegelőkhöz való jogát — kizárták a közföldekről. Idáig tehát a belsőségek területén végbement fejlődést, differenciálódást nem követte a közlegelő használatának alakulása. Ezért sokan, bár földjüket elvesztették, az állattenyésztésből biztosítani tudták megélhetésüket. A tanácsok mellé rendelt Legelőosztó Bizottságok egyes előintézkedései, s méginkább egyes puszták felosztásainak befejezése hirtelen fosztott meg nagy tömegeket a legelőhasználattól, vagy annak korábbi méreteitől. A kecskeméti Gazdászati Bizottmány pl. 1866-ban vizsgálatot indított azok ellen a birtoktalan lakosok ellen, akik jószágaikat a közlegelőn tartották s azok ellen a birtokosok ellen is, akik a közlegeíőn belsőségükhöz képest aránytalanul több jószágot legeltettek.4 A városi tanácsok tehát a legelőfelosztást a szegényparasztság minél nagyobb tömegeinek kisajátítására akarták felhasználni. A közbirtokosság alsó rétege s az agrárproletariátus ezért a fegyveres összeütközést jelentő határig együtt harcolt a legelőosztás demokratikus megoldásáért, a tanácsok legelőosztási kísérletei, egyes előintézkedései ellen. Kiskunfélegyházán és Nagykőrösön ez a harc a legelőosztási kulcs ügyében folyt. Nagykőrösön eddig a gazdaparasztok általában „redemptio nélkül", vagyis a közföldekre való jog nélkül vettek földet, így a belsőségüket elvesztett szegényparasztok a közlegelőt és az erdőt jog szerint is használhatták. Most a gazdagparasztok a legelőosztást arra akarták felhasználni, hogy ezeket a parasztokat a legelő- és erdőhasználattól is megfosszák. Ezért követelték a birtokmennyiség és az adóösszeg alapján a legelőosztás megvalósítását. A szegényparasztság szembeszállt ezzel a törekvéssel s a legelőosztás kulcsául a váltságdíjat, a „redemptionális könyv forintjait" követelte, amely mögött természetesen földszerzési vágya húzódott meg. Az elszegényedett redemptusoknak a legelőosztási kulcs elfogadásáért folytatott harcába bekapcsolódtak a volt irredemptusok is, elsősorban azért, mert nem ismerték a földvásárlási iratokat s az az illúzió vezette őket, hogy elődeik redemptusok voltak s ennek alapján földhöz juthatnak. Az elszegényedett volt redemp-4 K. Á. L. Közgy. jkv. 1866. jan. 15. 16. sz. •8 Századok