Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

600 MKREI GYULA növelte takarmányhozamát (pl. a nádor Arad megyei, kisjenői, tiszaszentmiklósí, a tescheni herceg magyaróvári, Andrássy György gr. Gömör megyei, Schönborn gr. Bereg megyei uradalmán, a Nyitra megyei Kopcsányon, Esterházy gr. lévai uradalmának egy részén, a Brunswick grófok martonvásári, a királyi család Pozsony megyei, holicsi, a Károlyiak Nyitra megyei suránymegyeri birtokán stb.). Egyes üzemek gipszeléssel javították a talajt és ezáltal a takarmánynövények minőségét is (pl. Holicson). így elérték, hogy a szemesterméshozam kétszer akkora lett, mint az országos átlag, a takarmánybőség pedig lehetővé tette, hogy az állatokat ősztől tavaszig istállóban tartsák. A gondos, szakszerű tenyésztés, állatápolás a legfejlettebb gazdálkodást folytató mindkét üzemtípusban nemcsak az állatállomány mennyiségi gyarapodását (Holicson pl.a szaporodás évi 92,2%, az elhullási arány 3%), hanem állandó, sőt egyre javuló minőségét is eredményezte. A tenyészállateladás eme üzemek igen komoly bevételi forrását jelentette. (Pl. az elsőrendű tenyészkos 100—200 aranyon, közönséges 40—100 pengő forinton, elsőrendű anyajuh 40—60 pft-on, nemesített birka 120—150 pft-on, üsző 120—130 pft-on kelt el. Az ürményi uradalom 1839—1844 között pusztán lóeladásból évi átlagban 12 000 pft-ot vett be.) A gondos állatkezelés révén javult a gyapjú minősége is. Ehhez még alapos osztályozás is járult, úgyhogy ezek az üzemek a világpiacon is versenyképes gyapjúi termeltek. Árujuk ennek megfelelően jóval az átlagos piaci áron felül kelt el. (Pl. az ürményi uradalom a gyapjú q-jáért 1837—1842-ben átlagosan 169 pft 2 kr-t kapott. A holicsi tíz évi átlagban (1834—1844) 116 pft 45 kr-t. Ugyanakkor a gyapjú átlagos ára a pesti piacon : igen finom egynyiretű gyapjú 130 Ft 38 kr., egynyiretű 94 Ft 70 1er., közepes 70 Ft.) A legfejlettebb csoportba tartozó két üzemtípus termelőerőinek gyarapodásához jelentős mértékben hozzájárultak az uradalmakon létesített mezőgazdasági ipari üzemek. Ezek egy részét kétségtelenül azért hívták életre, Kbgy a természetes formájában eladhatatlan terményt feldolgozva, kelendő készáruként kifizetődőén tudják értékesíteni. Ezért létesültek a meglévő régitípusú vízi- és szárazmalmok mellett az igen korszerű uradalmi malmok (pl. nagysurányi angol—amerikai rendszerű, a nagycenki, az ikervári, edelényi műmalom), a régi pálinkafőzőházak mellett újak, köztük számos a legkorszerűbb felszereléssel (pl. a Károlyiak nyírbátori, károlyi, bélteki, Nagycenken, Batthyány Lajos ikervári, Koburg hg. edelényi birtokán stb.). Emellett azonban új növényfajták termelésére is jelentősen ösztönzött az uradalmi mezőgazdasági üzemek létesítése. Az 1830-as években a nagybirtok tőkés fejlődésének egyik előmozdítója cukorfőző üzemek létesítése_.volt. A kezdeti nehézségek között a jobbágyok vonakodását is le kellett küzdeni, akik nem szívesen termeltek a nyomásrendszeres művelés kereteiben cukorrépát. Az ugar dézsmamentessége (1836-tól) azonban sokat segített ezen a téren. A cukorrépatermelés és a répacukorgyártás így lassan, nehézkesen, de megindult. (Pl. az 1830-as években Nagyfödémesen, Bátorkeszin, Szolcsányban, Záhonyban. A szlavóniai Csepinben 1836-ban már 10 lóerős géppel, hidraulikus sajtóval felszerelt üzem kezdett működni. Egy évvel később Csécsényben, majd Szigetvárott, 1839-ben Edelényben és Ikerváron jött létre nagyobbméretű cukorfőző, utóbbi 80 000 pft befektetéssel.) Az uradalmi szeszfőzők, amelyek eleinte csak romlott gabona, hullott gyümölcs feldolgozására létesültek, később burgonyából, tengeriből kezdtek