Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556

A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 561 németre (De corpore Christi). Történeti tudatossággal jelentkezett ez már 1412-i levelében, melyet a plzeniekhez intézett. A népi nyelvek egyenlő használata mellett lépett fel ekkor Hus, szemben a biblia népi nyelven, csehül vagy németül (nativa lingua, bohemica vei germanica) olvasását tiltó nézettel. Hus humanista elemzéssel fejtette ki anyanyelvi, egyhen minden nyelv egyenl lőségét elismerő felfogását : Márk latinul, János görögül, Máté héberül, Lukács szírül, Simon perzsául, Bertalan zsidóul írt : hogy lehet eltűrni hát, hogy a papok megtiltsák az isteni törvény csehül vagy németül olvasását? Húsnak ez az emelkedett felfogása tehette Budai Berecket a cseh nyelv szabadságának harcosává és vezetett el a magyar bibliafordításhoz és helyesírási reformhoz. Közbeesik azonban a Hus nézetein alapuló s Peter Payne-nel kapcsolatban levő 1431 novemberi táborita kiáltvány. (Peter Payne a biblia angol nyelvre fordítását is hirdette, s utóbb a cseh árvákhoz állt közel.) Az említett táborita manifesztum Húshoz hasonló történeti érveléssel már nyelvünkre is kiterjesztette a bibliafordítás jogának hirdetését : „Miért nem lehetne tehát most meg a szentírás németül, olaszul, csehül és magyarul (Ungarico)?"121 A magyar huszita mozgalmak és ideológiájuk egyik legragyogóbb dokumentuma tehát ez a Délvidékhez kapcsolódó huszita bibliafordítás, amelyről egész sor polgári vagy egyházi író azt igyekezett kimutatni, hogy nem eretnek, hanem szerzetesi bibliafordításról van szó. Többen annak folytán, hogy Tamást és Bálintot tévesen ferencrendi szerzetesnek tartották, ferences bibliafordításról beszéltek (Zolnai Gyula, Szily Kálmán, Thienemann Tivadar), mások viszont premontrei (Timár Kálmán) vagy bencés (Gálos Rezső) fordítás mellett foglaltak állást. Waldapfel József, Kardos Tibor, Fest Sándor és Kniezsa István tanulmányai azonban sokoldalúan és kétségtelenül bebizonyították, hogy huszita antifeudális irodalmi alkotás. Waldapfel hangoztatta már : „A huszita fordítás nem törülhető irodalmunk történetéből. Az a fordítás, melynek maradványai kódexeinkben fennmaradtak, minden valószínűség szerint a huszita mozgalom eredménye" (1927). Ebben a bibliafordításban egyesülnek a magyarországi huszita mozgalom különböző ideológiai forrásai is. Az alapul vett egyházi szöveget (Vulgata) valószínűleg már korábbi eretnek (patarén) jegyzetek egészítették ki, ill. a huszita fordítók maguk változtatták meg a szöveget (kihagyás, kiegészítés, a latin jelentés eretnek értelmezése). A fordítások egyes részeinek (Bécsi-kódex, kisebb próféták prológusai) latin szövegmegfelelőit csehországi 1422. évi latin bibliavariánsból érthetjük meg. Van példa Csehországban, 1423-ban történő bibliamásoltatásra is magyarországi pap számára. Kardos Tibor meggyőzően mutatta ki a bibliafordítás kapcsolatait a korábbi délvidéki eretnekségekkel is. A bibliafordítás nemcsak kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű : maga is része a Magyarországon terjedő huszita, táborita irányzatnak.122 121

M. J. Hus: De corpore Christi. Václav FlajShans: Spisy M. Jana Husi, II. V Praze, 1903, 17. 1. ; Palacky : Doc. M. Jo. Hus, 26 — 27, 29. 1. ; Fest Sándor: Adalékok az első magyar bibliafordítás kérdéséhez (Studies . . . II.), 36. 1. ; a táborita kiáltvány szövegét cseh fordításban Id. V. Husa (szerk.) : Nase národní minulost v dokumentech, I, 162. 1. 122

Zolnai Oyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Bpest, 1894. 111. 1., ua., Bpest, 1906, 4. 1. ; Szily Kálmán: Tamás és Bálint : a Biblia első magyar fordítói. Magyar Nyelv, 1911, 444. 1. ; Thienemann Tivadar: Városi élet a magyar középkorban. Minerva, 1923, 66. 1.; Timár Kálmán: Prémontrei kódexek. Kalocsa, 1924, 27 — 28,