Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
48 BAETA ISTVÁN »hanem egy maga magát feltolakodott ügyetlen és tapasztalatlan ember által, egy megutált önkény szerint nem annyira kormánvoztatik, mint bitoroltatik«.16 3 « A kormány és az új parasztmozgalmak A kormány még ekkor, a tavaszi diadalok után s az utolsó, minden korábbinál nagyobb erőfeszítések előestéjén sem tudta meglátni azt, hogy a szabadságharc végső kimenetele mennyire szoros kapcsolatban van a paraszti tömegek kielégítésével és Noszlopy józan javaslatai helyett inkább rövidlátó és elfogult rágalmazóira hallgatott. Szemere belügyminiszter a Noszlopy első, május 4-i jelentésében foglaltakra ugyan május 10-én röviden csak annyit válaszolt, hogy »az úrbéri viszonyok pár hét alatt törvény által fognak elintéztetni«,164 a pár hét azonban hamar eltelt, az országgyűlés is eloszlott s Szemere Noszlopy újabb, június 1-i javaslatára- sem tudott érdemleges választ adni. Június 14-i válasza pedig »az aristocratia nyomásait maiglan sem feledte somogyi népnek vészteljessé válható socialisticus és communisticus irányban mutatkozó békétlenkedése mikénti megnyugtatására nézve« csak szemrehányást, közigazgatási és rendőri intézkedéseket és frázisokat tartalmazott. Elismerte ugyan, hogy Noszlopynak »egyrészről a somogyi népet az ügyünk melletti felkelésre lelkesíteni s azzal az ellenség irányában hatályosan s szép eredménnyel fellépni sikerült«, de ugyanakkor több oldalról nyert értesülésre hivatkozva azt állította, hogy Noszlopy »nem eléggé erős ama tömeget azon irányban, mellyet a közcél követel, és azon rendben, békében és összevágó működési korlátok között, mellyek a sikert feltételezik, vezetni«. A nép aggodalmat gerjesztő hangulatát azonnal orvosolni kell — vélte Szemere —, az orvoslás mikéntjét illetően azonban eszébe sem jut, hogy akár csak ígéret formájában is közeledjék a nép követeléseihez. »Semmi haszont, sőt veszélyt látnék az ügyre hárulni akkor — írta —, ha az ön által felkeltett sok ezernyi nép tömegestül felkelésének méltán várt üdvös eredménye anarchikus zavarokká fajulna. Ennek nem lehet, nem szabad történni. A socialisticus és communisticus irányokat magasztosabb célnak kell háttérbe szorítani. Ez függetlenségünk kivívása és biztosítása. Ezt összetartás, erőfeszítés, kitűrés, rend, vagyis a személy s tulajdon szentsége feltételezik.« S hamarosan kiderül, hogy Szemere a parasztság kívánságainak figyelembevétele helyett a mozgalmak erőszakos elfojtásában látja azt az eszközt, amellyel a föld népének erőit a »magasztosabb cél«, a függetlenség kivívása és megtartása érdekében lehet mozgósítani. Őszinte választ kér Noszlopytól, képesnek érzi-e magát arra, hogy addig is, »amíg a törvényhozás a hűbéri viszonyokra nézve eldöntőleg határozand, az elharapódzó veszélyes irányoknak elejét venni képes«, és felelősséget vállal-e erre a minisztériummal és a nemzettel szemben. Ha igen, úgy a kormány »minden törvényes eszközökkel« segítségére lesz, ha nem, úgy a kormánynak tegyen javaslatot, hogy milyen eszközökkel lehet elnyomni a mozgalmakat és a minisztérium meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket.165 Még világosabban 163 Uo. 161 L. Noszlopy-iratok 1299. rakt. sz. 165 A válasz fogalmazványát 1. Noszlopy id. jelentése mellett, Belügymin. országlászati oszt. 1849. 12. kútfő 5. tétel ; tisztázata Noszlopy-iratok 1299. rakt. sz. \
