Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
46 BARTA ISTV.ÍX Noszlopynak a buzsáki kasznár.15 3 A gigeiek is erőszakos foglalásokat eszközöltek, de Noszlopy küldöttjének »megfogadták polgári becsületükre többé semmi kárt el nem követni«.15 4 Stettner szolgabíró június 15-én indul líjból ki járásába és karhatalmat kér Noszlopytól az erdő- és a legelőfoglalások megszüntetéséhez, illetve visszacsinálásához.15 5 Az iharosberényiek is legelőt foglaltak és megkezdték a szabad bormérést, a hatóságok fellépésére azonban »belátták törvénytelen tetteiket«. A liszóiak is megkezdték az uraság rétjének legeltetését, mert »az újságból olvasták, hogy most már se úr, se bíró, senki sem parancsol« ; a vizsgálat elmarasztalta őket a kár megtérítésében, de megengedte nekik a birtokon belőli fellebbezést, mert a végrehajtással ш liszói népnek újabb alkalom nyújttatnék többször tanúsított hajlamánál fogva a fellázadásra«. Valóban, a hazafelé tartó bizottság az útszélen egy hasított fába tűzve fenyegető cédulát talált, amely szerint »ha a kártétel rajtuk megvétetik, a magasdi és szentpéteri urasági majorok lángba lesznek«. 156 És hogyan vélekedett ezekről a mozgalmakról Noszlopy Gáspár ? A népfelkelés megindításakor ő is kétségtelenül azon a véleményen volt, amit a többi dunántúli kormánybiztos — Batthyány István, Fiáth István, Hunkár Antal és a többi — vallott : hogy a parasztság úrbéri természetű mozgalmai gyöngítik a nemzet egységes erőkifejtését és ezzel közvetve az ellenségnek használnak. A megérkezése hírére hozzá áramló tömegek vezetését is azért vállalta el saját vallomása szerint, »nehogy a méltatlanul szenvedett nép, mely rendes vezér nélkül szűkölködve, mint a tenger áradó hulláma könnyen fékezhetlenné válhatna, törvénytelen tévutakra tántorodjék«. S amikor Kaposvár felszabadítása után a cseresi erdőben népgyűlést tartott és felszólította a népet, hogy adják elő panaszaikat, egyúttal arra is intette őket, hogy »óvakodjanak az önbíráskodás gyakorlatától, mások személyes vagyoni bátorsága sértésétől, mert a szabadság a polgári társaság alapja s legszebb virága ugyan, de csak renddel párosulva, s a rendetlenség felforgatja a legszebb álladalmat, sírt ás a szabadságnak . . ,«167 Kétségtelen az is, hogy az úrbéri zavarok lecsendesítésére ő küldte ki a szolgabírákat a járásokba azzal az utasítással, hogy a rendcsinálásnál az 1848-i törvény kihirdetésekori állapot szolgáljon nekik zsinórmértékül. Testvére és legjobb munkatársa, Noszlopy Antal is nyilván az ő szellemében cselekedett, amikor ismételten rendeleteket adott ki a személy- és vagyonbiztonságról és pl. a buzsákiakat háládatlanoknak bélyegezte, »a gonosz bújtogatókat« pedig hazaárulóknak nevezte és azokat megillető büntetéssel fenyegette.158 Kétségtelen azonban, hogy Noszlopy, látva Somogy népének lelkesedését és bátorságát, egyre több rokonszenvvel fordult annak problémái, panaszai felé is, és lia a panaszok orvoslásának önkényes módját mint a kormány képviselője nem is helyeselhette, mégis igyekezett a törvényes orvoslást előmozdítani. »A nép kívánatai egyikét teszi a bormérés joga — írta pl. Kossuthnak az említett Kaposvár 153 Uo. Beadványok 20. sz. 154 Merev Lőrinc szolgabíró jún. 10-i jelentését 1. uo. Beadványok 26. sz. 155 Uo. Beadványok 30. sz. 156 A vizsgálat iratait 1. uo. Beadványok 33., 34. sz. 157 L. erre Noszlopy első, Kossutlihoz intézett máj. 4-i jelentését és a hozzá mellékelt kiáltványokat OHB 6791/1849. sz. alatt. 158 Noszlopy Antal máj. 24-i rendeletét 1. Noszlopy-iratok, 1299. rakt. sz. Beadványok 20. sz. alatt.
