Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394

AZ 1918-AS NOVEMBERI PABASZTMOZGALMAK 397 osztályoknak, de a hazafelé áradó katonaságban újabb „anarchiát" láttak, munkás- és parasztforradalmat épp akkor, amikor erőszakszervezeteik megbénultak, hatalmuk nem volt szilárd. A burzsoázia új, liberális vezérei nem tudtak semmiféle módszert elképzelni, hogy ezt a „szétzüllött" haderőt mégegyszer megfegyelmezzék és tehetetlenségükben antant-barát pacifizmusuknak új tartalmat adva, antimilitarista köntöst öltöttek. Az uralkodó osztályoknak 1914-ben remélt villámgyors győzelméből csak a villámgyors leszerelés maradt meg. Ez valóban gyorsan ment, de nem egészen simán, mert a katonáknak a háború befejezése miatt érzett aznapi örömeibe már belerajzolódtak a holnap gondjai és nem szívesen adták ki kezükből a fegyvert.1

5 A pánikban fogant pacifizmus igen keserű falatnak bizonyult és ugyancsak megfeküdte a nagybirtokosok és a tőkések gyomrát. Nem hiába szórtak közel három évtizeden át a hét napos hadügyminiszterre, Linder Bélára shakespearei átkokat. A leszerelés személyi része jól sikerült, mert az első hónapban már kétszázezer katonától szabadultak meg,16

de a politikai rész annál kevésbé, mert a katonák egy része a szép szó és a fenyegetés ellenére magával vitte egyéni lőfegyverét.1

7

' A Károlyi-kormány félszeg pacifizmusa nem biztosította a burzsoá rendet és ugyanakkor a vonatok zűrzavaros közlekedésének legnagyobb sebességével szállította falura a forradalmat. A városok után forradalmasodtak a falvak is. A burzsoázia elveszítette rendjének legfontosabb őrét, a hadsereget és megkapta a forrongó, fegyvert s falut. A nép, ha nem is volt általában felfegyverezve, de mindenütt akadt néhány puska és kézigránát, amelynek kezeléséhez és alkalmazásához minden frontot járt katona értett. A kormány pacifizmusa a forrongó, de a szociáldemokrata befolyással egy időre megtorpantott városok után lángbaborította a falut, mert a hazatérő katonák a forradalmat néhány nap alatt szétvitték az egész országba. November első napjaiban az ország kicsinysége és a vasúthálózat viszonylagos fejlettsége folytán a felbomlott hadsereg a frontokról és a hátországi pótkeretekből szinte népvándorlási hullámmal árasztotta el a városokat és méginkább a falvakat. Az összes források egyöntetűen azt mutatják, hogy a hazatérő katonák a kezdeményezők és vezetők a megmozdulásokban. A legtöbb helységben a felkelések kirobbanása egybeesik a katonacsoportok visszaérkezésével. Magyar Lajos, a Nemzeti Tanács irodájának vezetője, akinek kezébe futottak e napok vidéki jelentései, azt írja emlékiratában : „Ahogy a vonatok szétvitték a katonákat, a sínek mentén az anarchia kezdte elözönleni az országot. Szinte óráról-órára lehetett látni, hogy a vonatok viszik szét ezt a mételyt az országba . . ."1

8 A hazatérő paraszt-katonák között a forradalmi megmozdulások legbátrabb kezdeményezői a volt oroszországi hadifoglyok. A sajószentpéteri 15

A debreceni pályaudvaron 1918. nov. 4-én áthaladt a 46-ik gyalogezred szegedi katonáit szállító vonat. A hadügyminiszter rendeletének megfelelően a polgárőrség felszólította őket, hogy adják ki fegyvereiket. A 46-osok válaszul behevederezték a géppuskákat és a lefegyverzőkre irányították. A rövid, de heves tűzharcnak három halottja és nyolc sebesültje volt. „Debreceni Független Űjság", 1918. nov. 5. 18

Breit József: A magyarországi 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. Bpest, 1929. 1. köt. 37. 1. 17

Gáborné közöl két dokumentumot arra vonatkozóan, hogyan akarták a hazatért katonáktól csendőrökkel és statáriummal fenyegetőzve visszavenni a fegyvereket. I. m. 224—225. 1. 18

Magyar Lajos: Magyar Forradalom. Bpest, 1919. 39.1. 5*