Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (1867—1000) 383 közigazgatási módszerek mellett, a magyar nyelv terjesztésétől várták. A magyar nyelv terjesztésére legfőbb eszközül az iskolákat, nevezetesen a népiskolákat tartották alkalmasnak. A cél elérésére többnyire nem a nyílt, hanem a burkolt erőszakot használták fel, nemegyszer képmutatást is alkalmaztak. Nem vitás, hogy a burkolt erőszak is erőszak volt és az uralkodó osztályok reakciós mesterkedéseit semmi sem menthette. A magyar nyelv erőszakcs terjesztésére vonatkozó különleges oktatási törvények sorozatát Trefort Ágoston, a Tisza-kormány kultuszminisztere indította el a magyar nyelv tanításának kötelezettségéről a népiskolai tanintézetekben szóló 1879 : XVIII. tc.-kel. A kérdés előzményéhez tartozik Eötvös viszonylag szabadelvű népiskolai törvénye (1868: XXXVIII. tc.), amely kimondotta, hogy : „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyesajkú községben ez okból oly tanító alkalmazandó, aki a községben divatozó nyelveken tanítani képes." A nemzetiségek anyanyelvi oktatásának követelményét hasonló viszonylag méltányos szellemben rendezte a nemzetiségi törvény is, kimondva, hogy „a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében a nyanye Ívükön képezhessék magokat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik" (15. §). Az általános rendezési elvek méltányossága mellett szépséghibája volt már az Eötvös-féle törvénynek is, hogy az első osztálytól kezdve előírta a magyar nyelv oktatását, ami ellentétben áll a nemzetiségek egyenjogúságával. A fúzió után bázisában kiszélesedő kormányhatalom azonban már nem értett egyet Eötvös felfogásával és hozzáfogott a nemzetiségek jogainak további korlátozásához, előbb a népiskolai, majd a középiskolai oktatás, végül a kisdedóvás terén is. Az első kísérleteket Trefort kultuszminiszter a határőrvidékek visszacsatolása alkalmával hozott szabályrendelete tette meg (1877. december 18.), melynek értelmében „az oktatási nyelv elvileg a gyermekek anyanyelve, azonban az állam hivatalos nyelvének alapos taníttatására kiváló gond fordítandó". Az utóbbira vonatkozó tantervről és tankönyvekről a minisztérium határoz. E kezdeményezés országos kiszélesítését az 1879. évi népiskolai törvény hajtotta végre. Az új népiskolai törvény elrendeli, hogy a nem magyar nyelvű felekezeti tanítóképző-intézetekben a magyar nyelv „oly óraszámmal tanítandó, hogy azt az egész tanfolyam alatt minden tanítójelölt beszédben és írásban elsajátíthassa". Három év eltelte után tanítóul „senki nem alkalmazható, aki a magyar nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolában taníthassa". A már működő tanítók 6 éven belül kötelesek a magyar nyelvet a fenti mértékben elsajátítani. Ahol eddig nem volt az, a jövő tanévtől kötelező lesz a magyar nyelv oktatása, ha van megfelelő oktató, a többi iskolákban pedig legkésőbb hat éven belül. A törvényjavaslat indokolásában Trefort miniszter megállapítja annak a szükségességét, hogy az állampolgárok nemzetiségi különbség nélkül megérthessék egymást, ennek eszköze pedig az állam nyelve, tehát a magyar. Képmutatóan arra hivatkozik, hogy ,,a nemzetiségeknek magoknak érdekűkben áll, hogy . . . tagjaik érteni és beszélni tudják . . . azon nyelvet is, mely Magyarországon az állam, a törvényhozás és kormányzat nyelve ..." „Kényszeríteni az állam más nyelvű polgárait, hogy anyanyelvükön kívül az állam nyelvét is elsajátítsák, céltalan tövekvés volna. De módot nyújtani mindenkinek, hogy azt már gyermekkorában elsajátítsa, oly jótétemény, melyért az