Századok – 1956
TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368
A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (18 6 7-1900) 373 mus korában a magyar uralkodó osztályoknak a feudalizmus korabelinél szervezettebb és erőteljesebb elnyomását. Ismét más típust képeztek a magyarországi németek, akik erős földrajzi szétszórtságuk következtében nem rendelkeztek egységes nemzeti területtel, elszórt kivételektől eltekintve nem tartoztak a tulajdonképpeni elnyomott népek közé, jelentős gazdasági erőforrásaikkal szinte elválaszthatatlanul összefonódtak az uralkodó nép gazdasági fejlődésével és csak a dualizmus korában kezdték nemzeti öntudatosodásuk jeleit mutatni. Ezek a németek az imperializmus korában, mint a „Drang nach Osten" előretolt őrsei lépnek fel önálló nemzeti követelésekkel ; a pángermanizmus egyébként a magyarországi német népnek csak elszigetelt rétegeire terjedt ki. 3. A nemzetiségek fejlődését elősegítő és akadályozó tényezők a) A Monarchiában az 1866. évi vereséggel és a kiegyezéssel a hiányosan végrehajtott polgári forradalom kérdése lekerült a napirendről és a XX. század első évtizedéig (1905—1907) nincsen forradalmi helyzet, mely a soknemzetiségű állam felbontásának és az elnyomott nemzetiségek nemzeti egyesítésének feltételeit ugrásszerűen létrehozhatná. A kiegyezés után a kapitalizmus viszonylag gyors fejlődése elsősorban az uralkodó népek uralkodó osztályainak érdekét szolgálta, de ugyanakkor — bár egyenlőtlen feltételekkel — jelentékeny mértékben lehetővé tette a nemzetiségek gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődését is. Az egykor csonka társadalmi képletű nemzetiségi társadalmakban a kapitalizmus időszakában lassanként kiépül a kapitalista rend két alapvető osztálya, a tőkés és a munkásosztály egyazon nép keretén belül is. A megerősödő nemzetiségi burzsoázia felveszi a harcot versenytársával nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is. A politikai harc terén azonban nemcsak az uralkodó osztály elnyomó tevékenysége akadályozza, hanem az is, hogy osztályérdekei és a dolgozó néptömegek osztályérdekei közt a szakadék mindinkább mélyül és így a nemzetiségi burzsoázia mind kevésbé tud és mer a tömegek forradalmi erejére támaszkodni. Ezért a politikai harc szempontjából mindinkább a parlamenti passzivitás taktikájához folyamodik, vagy az uralkodó nép uralkodó osztályával való megegyezés formájában kísérli meg a kizsákmányolásból való fokozott részesülését biztosítani. A gazdasági harc terén • a nemzetiségi burzsoázia az erők egyenlőtlensége ellenére helyenként ér el ugyan némi sikereket, de az uralkodó nemzet uralkodó osztályainak gazdasági téren nem jelent még komoly ellenfelet. A nemzetiségek nemzeti fejlődése szempontjából a döntő tényező azonban nem saját gazdaságuk és társadalmuk külön fejlődésében rejlett. A nemzetiségi kérdés — és ez igen fontos — a dualizmus idejében már nemcsak Magyarország és a Monarchia belügye volt, hanem a legszorosabban összefüggött az egyes nemzetiségeknek a szomszédságban élő nemzet-testvérei sorsával, akik több-kevesebb mértékben önálló állami léttel rendelkeztek. A nemzetiségi kérdés nemzetközi összefüggései szempontjából egyrészt a Monarchiának (ezen belül a kialakuló osztrák és magyar imperialista törekvéseknek) és más nagyhatalmaknak mindenekelőtt a Balkán felé irányuló hatalmi törekvései, másrészt a magyarországi nemzetiségek anyaállamainak gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai gyarapodása határozzák meg e
