Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
344 SZÉKELY GYÔÏTGY 2. A Délvidék fejlődésének sajátos vonásai — a délvidéki huszita mozgalom elterjedésének előfeltételei és előzményei A huszitizmus terjedése szempontjából kiemelkedő, gazdasági és kulturális fejlettsége révén is nagy jelentőségű terület volt a Délvidék. Már XIII— XIV. századi bizánci krónikák is a Szerémséget a magyarok földje „legkövérebb", „legjava", „nagy népességű" részének nevezték.4 7 Az árutermelés kibontakozása és magas foka legkorábban jellemezte ezt a sűrűn lakott, sok mezővárossal és faluval betelepült vidéket. A magyar Déldunántúlt régi kapcsolatok fűzték a vegyes lakosságú Délvidékhez. (Összekötő kapocs volt egyes vidékeik közt a pécsi egyházmegyéhez tartozás is. Ez az egyházmegye ugyanis a Dráva mindkét oldalára kiterjedt s a Duna—Száva közbe is benyúlt.) A huszitizmus terjedésének előfeltételei szempontjából különösen fontos volt három Valkó, illetve Szerém megyei mezőváros, Újlak (Ilok), Kamonc (Kamenic) és a szláv vidéken fekvő Szalánkemén (Slankamen) fejlődése. Újlak, a délvidéki nagybirtokos Újlakiak birtoka a Fruska Gora tövében, kézművességgel is rendelkező mezőváros volt, már az 1332. évi tizedjegyzékben is fontos helység a marchiai főesperességben. A XIV. század második felében pajzsgyártót, kocsigyártót említenek benne, 1431-ben pedig kalmárt, fejlettségére a XIV. század derekán használt város (civitas) neve s az is fényt vet, hogy ekkor bírája a városi patrícius nemzetségek tagjainak régi címét (comes) viselte. Mint antifeudális gócot választhatta kolostorhelyéül az obszerváns ferencrend (ferencrendi kolostora már a XIV. században fennállt). A helyi és környékbeli lakosság nagyszámú szegény elemére az újlaki szegénykórház alapítása utal 1451-ben.48 Kamonc a péterváradi ciszterci kolostor mezővárosa volt, fontos bortermelő hely, amely már a XIII. század első felében oklevelesen kimutatható. Szőlőtermelésének fejlettségére az is jellemző, hogy az innen kibontakozó magyar huszita bibliafordításban is több önkénytelenül elkövetett fordítási pontatlanság található : „utakra" (in vias) helyett „szöllőközbe" (Lukács evangéliuma 14. rész 23.), „csemetéiket" (propagines) helyett „szöllőtőjöket" (Náhum 2. rész 2.) a fordítás. Kamonc fejlettségére a XV. század elején használt város vagy mezőváros (civitas seu oppidum) neve is rávilágít. A helység fejlődő iparára 1439-ben több szabó jelenléte utal.49 A Duna menti, a Tisza torkolatával szemben fekvő Szalánkemén igen fontos régi révhely, a krónikák szerint már a XI. században is szereplő helység volt a gazdag Szerémség szőlőterületének közelében. Már a XII. században olyan város (urbs) gyanánt említi Lübecki Arnold krónikája, ahol Barbarossa császár egész seregének hatalmas mennyiségű élelmet juttathatott. Anonymus is kiemeli átkelőhely jellegét. Kereskedői a XIII. század második felében éppúgy feljártak Budára, mint a nagyolasziak áruikkal. Szalánkemén fejlettségére a XIV. században a kamarabérletekből lehet következtetni, e szerző-47 Gyóni Mátyás:, Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Bpest, 1938. 27. 1. 48 1332 : J. Koller, i. m. III. 331. 1. ; 1347 : Iudex, iurati ceterique cives et hospites de Wylak, Gsánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. II. köt. Bpest, 1894. 288. 1. ; 1348 : „providus vir comes Stephanus füius Michaelis iudex eiusdem civitatis sue Wylak vocate" Anjou V. 76. sz. ; 1362 : iparosok, Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. (Tanulmányok . . . ) 135. 1. ; 1431 : Gsánki, i. m. II. 289. I. ; 1451 : „pro copioso numero eorund. pauperum" ./. Koller, i. m. III. 395—396. 1. 49 Kamonc tulajdonosára : Zsigmondkori Okit. II. 1407. jún. 2. ; Gsánki, i. m. II. 235.1. ; Kardos Tibor : Huszita biblia, 143—144.1. ; Fermendzin : Acta Bosnae 786. sz.
