Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAK NÉP 339 seiben (mint például az 1397. és 1409. évi általános szabályozásban) általában természetjogi elvekre hivatkozva állt ki a szabad költözés mellett, nyíltan is kiemelve rendeleteiben a városba való költözés szem előtt tartását. A nádor "is követelte Szabolcs megye ispánjától, hogy a birtokos nemeseket jobbágyaik Debrecenbe költözésének engedélyezésére szorítsák (1407). Zsigmond a megyei hatóságokra bízta a jobbágyköltözések lebonyolításának biztosítását, ám vajmi kevés sikerrel. Sőt olyan, esetről is tudunk, amikor a Szabolcs megyei alispán mint földesúr jobbágyokat költöztetett el erőszakkal. Az oklevelekben és a jogszabályokban újra meg újra a költözés meggátlásának. illetve a jobbágyok elhurcolásának képe tárul elénk. A visszatartás eszközei egyfelől a peres eljárások folyamatba tétele a jobbágy ellen, másfelől olyan pénzjáradék (collecták, datiumok) követelése a költözés előtt, amelyet a paraszt teljesíteni nyomban nem tudott. Ezek tilalma helyett azonban a király csupán a követelés és beszedés határidejét szabta meg.2 5 Maga Zsigmond is szembefordul természetesen a valóban szabad költözéssel, a jobbágyszökéssel. 1408-ban Zemplénben írta elő.elszökött jobbágyok visszatérését. 1418-ban Szabolcs megyében rendelte el ezt a király Kállai Miklós elszökött jobbágyaival kapcsolatban.2 6 Az osztályharc fontos része volt a jobbágyköltözés szabadságáért vívott küzdelem, de ennek csak egyik útja volt a szökés. Hogy a jobbágyok a költözés legális formáinak biztosításáért is küzdöttek, azt mutatja az Ibrányiak jobbágyainak öntudatos nyilatkozata a Szabolcs megyei hatóság vizsgálata során (1409). Ezek a jobbágyok kijelentették, hogy polgártársuk, Mihály jobbágy engedélyt nyerve és tartozásait teljesítve Báthori János Rakamaz nevű birtokára költözött, s maguk is hozzájárultak, hogy körükből szabadon távozzék (!). Uraik azonban patvarkodva visszatérése alkalmával javait elvették, magát hatalmaskodva elfogták.27 Ebben a bátor, saját földesuraikat elítélő nyilatkozatban a Szabolcs megyei jobbágyok később felkelésben kirobbanó antifeudális állásfoglalásának csírája tükröződik. Yégiil kiemelendő, hogy a jobbágyok formailag fennálló, de igen fenyegetett költözési szabadságát még papíron sem biztosította a király a Drávától délre élő jobbágyoknak, hanem a régi „szokások" gyakorlatát szentesítette (1405. évi első törvény 6. cikkely második §).2 8 A parasztság kizsákmányolásának fokozása és egyidejűleg a földhasználatában, költözésében beállt megszorítások, továbbá a parasztra kedvezőtlen piaci áralakulás folytán fokozódott a rétegződés, már a XIV. század végére kialakult a töredékteleknyi földecskére (mansiones inquilinorum) szorult vagy ezt a földjét is elvesztett zsellérség rétege, sok helyütt pusztává lett a telkek egy része, olykor egész községek is. A Dunántúlon gyakran találkozunk ezzel a XIV—XV. század fordulóján (Sopron, Vas, Zala vm.).29 A pusztásodás 25 Zsigmond 1397-i rendelete Fejér X. 3. 184. sz. ; 1409-i rendelete Zsigmondkori Okit. II. 1409. júl. 26. — Zsigmondkori Okit. II. 1407. máj. 6. ; 1406. aug. 14. ; 1400. szopt. 14., 1407. júl. 2., 1408. aug. 11., 1409. jún. 14., aug. 4.; Károlyi Okit, II. 17. sz. (1418), Fejér X. 6. 195. sz. (1422). 26 Zsigmondkori Okit, II. 1408. okt. 1. ; Fejéri. 6. 213. sz. — Szökött jobbágy időleges visszavitetése. Zsigmondkori Okit. I. 1357. sz. 27 Zsigmondkori Okit. II. 1409. szept. 28. 28 Corpus Iuris Hungarici I. Bpest, 1899. 214. 1. 29 Példa a rétegződésre : 1402-ben Szentjakabon 49 népes telek, 1 negyedtelek, 5 lakatlan telek, Ilsvaszegen 21 népes és 9 lakatlan telek, Fegyverneken 16 jobbágy és 2 lakatlan telek volt. Zsigmondkori Okit. II. 1402. máj. 7. ; „mansiones inquilinorum",
