Századok – 1956
TANULMÁNYOK - A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának anyagából — A. M. Pankratova akadémikus felszólalása 204
A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁSTJA XX. KONGRESSZUSÁNAK ANYAGÁBÓL 209 Szovjetunió külpolitikájának, a Szovjetunió és a tőkés országok közötti kapcsolatoknak a történetét, a szovjet állam békeszerető, minden nép jogainak és érdekeinek tiszteletbentartásán alapuló külpolitikája és az imperialista államok hódításon és gyarmati elnyomáson alapuló külpolitikája közti mélységes, alapvető különbséget. A szovjet állam véget vetett a cárizmus hódító, elnyomó politikájának, és új korszakot nyitott meg a világ népeinek kapcsolatában. Helytelenül járnak el tehát azok a szerzők, akik Marx, Engels és Lenin útmutatásai ellenére igazságos háborúként jellemzik a cárizmus hódító háborúit, idealizálják a XIX. század végén kötött orosz-francia szövetséget vagy a cárizmus kínai politikáját stb. Az ilyen megvilágítás ellentmond a történelmi tényeknek, és nem nyújt lehetőséget annak a megértésére, hogy memiyire alapvetően új külpolitikát folytat fennállásának első napjaitól kezdve a szovjet állam. A történettudomány és a többi társadalomtudomány fejlődésének hiányosságai kapcsolatosak azzal, hogy a tudományos káderek képzése nem kielégítő. A disszertációkról, tudományos fokozatokról és címekről szóló határozatokat 1934—1935-ben hozták. A közben eltelt két évtized során, és különösen a háború óta sokezer disszertációt védtek meg. Soknak a minősége azonban alacsony. Kevés bennük az igazi alkotó kutatómunka, sok az idézet, sok a szó szerint elismételt formula és tétel, olykor pusztán kimásolják az olvasottakat idézőjelben vagy anélkül. A Központi Bizottság a párt elméleti kádereinek képzése érdekében létrehozta a Társadalomtudományi Akadémiát, s nemrég határozatot hozott az Akadémia munkájának megjavításáról. De az Akadémia munkájában még nem következett be fordulat. A legutóbbi öt év alatt a Társadalomtudományi Akadémián jelentős számú disszertációt védtek meg, de csak tíz százalékukat adták ki, ezeket is főként cikkek vagy füzetek formájában. A tudományos intézeteinkben és főiskoláinkon tanuló aspiránsok tudományos munkája gyakran autoreferátumban merül ki. Az „aspiráns" szó latinul „törekvőt", „igyekvőt" jelent. Addig azonban, amíg nálunk az aspiránsok jelentős része csak a tudományos fokozat elnyerésére „törekszik", s nem igen igyekszik új eredményekkel gazdagítani a tudományt és a gyakorlatot, aligha várhatunk teljes értékű kutatásokat. Hatékonyabb intézkedéseket kell tenni, hogy egyáltalán ne legyenek nálunk olyanok, akik csak a tudományos fokozatra „aspirálnak". Sok súlyos hiányosság van a tudományos munka megszervezésében. Ezen a téren gyakran találkozunk bizonyos fokú formalizmussal és bürokratizmussal. Sok a határozat, sok az értekezlet de kevés a tudományos munka és a termékeny tudományos vita. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának nagy apparátusa van, amely ugyanúgy működik, mint egy közönséges hivatal. Nem veszi figyelembe, hogy a tudománynak megvannak a maga sajátosságai, hogy a tudományt más módszerekkel kell irányítani, mint a gazdasági életet. Különösen rosszul áll a helyzet a társadalomtudományi intézetek irányítása és segítése terén. Ezeknek az intézeteknek még a legelemibb feltételeik sincsenek meg a tudományos munkához. Bátrabban kell bevomii a tudósokat az időszerű problémák kidolgozásába, megbízásokat kell nekik adni, fokozottabban kell harcolnunk a tudományos munkában az eltúlzott óvatosság és bátortalanság ellen. A tudományos kérdéseket nem lehet utasításokkal vagy szavazással megoldani. A párt azt tanítja, hogy a tudomány a szabad véleménycsere, a viták útján 14 Századok