Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
200 L. GÁL ÉVA A köztársaság kikiáltásának már a ténye is kétségkívül a haladó erők győzelme és a reakciós erők veresége volt. A népi demokrácia ellenségeinek feltétlenül előnyösebb volt az államforma előbbi rendezetlen állapota, mert ezt is azon tényezők közé számították, amelyek adott esetben megkönnyítik számukra a régi rendhez való visszatérést. Nem véletlen, hogy a köztársaság törvénybeiktatása előtt „vitéz" Moór Gyula jogászprofesszor a Kis Újságnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy „elvileg most is királyság vagyunk és csupán ideiglenesen működik egy olyan állami szervezet, amely köztársasági jellegű".83 Ebből a kijelentésből, amely nyilván nemcsak Moór Gyulának volt egyéni véleménye, hanem az általa képviselt egész kör álláspontját tükrözte, látható, hogy az államforma jogi rendezése nem csupán formális, minden jelentőséget nélkülöző lépés volt. Amíg a köztársaság csak de facto működött, s törvénybeiktatva nem volt, addig mindazok, akiknek ez előnyösebb volt, „elvileg királyságnak tekintették Magyarországot". A köztársaság törvénybeiktatása viszont azt jelentette, hogy most már az új állapoton „legális" eszközökkel változtatni nem lehetett; aki az új rendszer ellen tört, az egyben a nemzetgyűlés által törvényesen kihirdetett köztársaság ellen is tört. A köztársaság kikiáltása tette lehetővé az úgynevezett köztársaságvédelmi törvény, az 1946. VII. tc. megalkotását, ami a köztársaság megteremtésének első közvetlen, kézzelfogható eredménye volt. A köztársaságvédelmi törvénynek nagy jelentősége volt a népi demokratikus rendszer védelme szempontjából. Addig ugyanis nem volt olyan törvény, amelynek alapján nemcsak a múltban elkövetett háborús és népellenes bűnök felett lehetett ítélkezni, hanem a jelenben, a demokratikus rendszer ellen elkövetett bűnök felett is. Az ellenforradalom korszakából való, még érvényben levő „államvédelmi" törvények természetesen hasznavehetetlenek voltak a népi demokrácia számára. Ezt a körülményt a reakciós erők ki is használták és a paragrafusokba kapaszkodva védelmezték a népi demokrácia elleni szervezkedések és merényletek résztvevőit (éppen 1946 januárjában helyezett szabadlábra a népügyészség egy nagyobb ellenforradalmár társaságot, a Bilkey-Papp-féle fasiszta szervezkedés résztvevőit, megfelelő törvényes rendelkezések hiányának ürügyén). Ezért, mint „a demokratikus állami rendszer és a köztársaság büntetőjogi védelméről" szóló törvényjavaslat indokolása kifejti, „új állam' védelmi törvény megalkotásának szüksége már régebben felmerült, arra azonban csak az államforma kérdésében való döntés után kerülhetett sor".84 Az indokolásból tehát kitűnik az államforma rendezésének közvetlen összefüggése az új rendszer büntetőjogi védelmének biztosításával. A köztársaság törvénybeiktatása nagymértékben elősegítette, hogy leküzdjük a koalícióban résztvevő ellenséges elemek ellenállását, amit mindaddig a népi demokratikus rendszer büntetőjogi védelmét szolgáló törvény megalkotásával szemben kifejtettek. A köztársaság kikiáltása után már nem lehetett szót emelni az ellen, hogy az új köztársasági államrendet törvényesen is védelemben részesítsék. Természetesen ezek után is voltak harcok a köztársaságvédelmi törvény körül, elsősorban abban a kérdésben, hogy milyen bíróság elé tartozzanak a köztársaságvédelmi törvénybe ütköző bűncselekmények. A törvényjavaslat megtárgyalására összehívott pártközi tárgyalásokon a Kisgazda-83 Kis Újság, 1946. jan. 9. 84 Igazságügyminisztérium iratai, Tj. 1946—606.
