Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

164 S. VINCZE EDIT Ez a körülmény új feladatok, új kérdések megoldása elé állította a munkásosztály pártját. A nyugati országokban a kapitalizmus »viszonylag békés« periódusában létrejöttek a munkásosztály legális tömegpártjai. Magyarországon a pártot jóval később, már az imperializmus kibontakozásának, â dualizmus kezdődő válságának éveiben kellett létrehozni. 1898-ig még nem teremtődött meg a széles, legális tömegpárt, a kilencvenes években csupán a pártszervezés kezdetei zajlottak le. Ennek az időszaknak a kísérletei megmutátták, hogy a forradalmi jellegű, legális harci szervezet kialakítása a kormányzat erős, szinte áttörhetetlen ellenállásába ütközik. Megmutatkozott, hogy forradalmi pártot csak az államhatalom, a törvényes formák megkerülésével, a legális és illegális módszer összekapcsolásával lehet létrehozni. A Bánffy terror időszaka tehát azt a kérdést vetette fel, hogy a magyarországi munkáspárt forradalmi, a legális és illegális lehetőségek felhasználásán épülő párt legyen-e, vagy nyugati mintára épült, széles, legális tömegpárt, amely az imperializmusra való gyorsuló átmenet időszakában a kormányzat jóváhagyásával csak úgy jöhet létre, ha szakít minden forradalmi törekvéssel, s a reformizmus útjára lép. Ebben az időszakban legális tömegpártot csak reformista gyakorlattal lehetett létrehozni, szemben a »viszonylag békés« időszakban alakult tömegpártokkal, amelyek ekkor még nem nélkülözték szükségszerűen az osztályharcos jelleget. Mind a magyarországi szociáldemokrácia vezetői, mind a nyugatról hazatért Garami és Weltner szeme előtt a nyugati mintára kiépített széles, legális tömegpárt megteremtésének célja lebegett. Ennek érdekében a párt vezetői továbbhaladtak £ megkezdett úton, s továbbra sem törekedtek osztályharcos, forradalmi párt megteremtésére. Legális alapon álló, reformista irányú párt kiépítésének sem a nagybirtokos osztály, sem a burzsoázia nem volt ellene, sőt igen jó eszköznek tartották a munkásmozgalom leszerelésére, békés mederbe terelésére. Az 1897. év elején Tisza István világosan kifejezte ezt parlamenti beszédében, amikor az angol trade-unionokhoz hasonló munkáspártot kívánt a magyarországi munkástömegek vezetésére. Tisza annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a munkások elitje vegye a kezébe a párt irányítását — minthogy a »képzetlen« munkások közt vannak a forradalmi elemek, de » . . . ezeknek első és leghatalmasabb gátját éppen a képzett munkások tömör falanxai képezik«. Tisza hozzátette, hogy az ilyen munkáspárt szintén sokat beszél a szocializmusról, de ez éppen a forradalmi munkásmozgalom leszerelését célozza. Garami és Weltner a betegpénztári bürokratákkal karöltve ilyen párt megteremtését tervezte: legális viszonyok között valóban csak ehhez hasonló pártot lehetett létrehozni. A magyarországi viszonyok : a kapitalizmus sajátos fejlődésének következtében kialakult osztályerőviszonyok, a dualizmus rendszeréből fakadó kormányzati forma, a magyar és nemzetiségi munkások és parasztok kegyetlen kizsákmányolása következtében egyre erősödő forradalmi törekvések azonban nem tették lehetővé a Magyarországi Szociáldemokrata Párt számára, hogy azt a szerepet töltse be Magyarországon, mint Angliában a trade-unionok. Az a forradalmi demagógia, amely Angliában féken tudta tartani a tömegeket, amellyel az angol munkás-arisztokrácia kézben tudta tartani a munkásmozgalmat, a magyarországi viszonyok között kétélű fegyvernek