Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

156 S. VINCZE EDIT szakadás állott be a párt és a Várkonyihoz csatlakozó paraszti tömegek között. A szakadás oka a pártvezetőség opportunista, elutasító magatartása volt. Várkonyi István a parasztság szervezését tartotta első feladatának, amely eddig elmaradt az ipari proletariátus szervezettsége mögött. A szervező munkát nemcsak az agrárproletariátusra, hanem a kis- és középbirtokos parasztságra is kiterjesztette. Az Alföldön a hódmezővásárhelyi események után életbeléptetett kivételes törvény igen megnehezítette a szervezést . Gyakran a felvilágosító munkát csak éjszaka lehetett végezni : az agitátorok házrólházra járva tanították társaikat. Többnyire a gyűléseket is titokban kellett megtartaniok, éjszaka, valamelyikük lakásán, nehogy a csendőrök felfedezzék a szervezkedést. A Várkonyi-vezette mozgalom futótűzként terjedt el a falvakban, különösen az ínséges viszonyok között élő Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyei parasztság soraiban. Ilyen körülmények között egyre sürgetőbbé vált a szociáldemokrata, párt számára a földmunkáskongresszus összehívása. A kongresszus megtartása elé az az akadály hárult, hogy a földmunkásság és szegényparasztság döntő többsége Várkonyihoz csatlakozott, s nem képviseltette magát a párt kongreszszusán. A párt így is megtartotta a kongresszust, 1897 januárjában, amelynek 68 küldötte közül csupán 15 volt földmunkás, a többi iparos vagy a betegpénztár tisztviselője. A földmunkáskongresszus határozatai általános politikai és a munkásosztály követeléseihez hasonló célokat állítottak a középpontba. A kongreszszus határozatilag kimondotta, hogy követelni kell a munkaidő megrövidítését, a részesmunkák eltörlését, a munkaközvetítést, a meglevő munkásvéd.törvényeknek a földművelő munkásokra való kiterjesztését és újak alkotását, követelni kell mindenekelőtt az általános, titkos választójogot. A határozatok ezeken kívül a sajtó- és gyülekezési szabadságot, valamint más politikai szabadságjogok biztosítását követelik. A pártnak a földmunkások számára előírt követelései általában helyes követelések voltak, s többet adtak a parasztságnak, mint az 1894-es kong% resszus agrárhatározatai. Azonban rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket a követeléseket a szociáldemokrata párt nem a tömegek harcra való mozgósításával akarja kivívni, hanem csupán arra szolgálnak, hogy a párt Várkonyival szemben megszerezhesse a vezetést, és így tompíthassa, leszerelhesse a küzdelmet. A pártvezetőségnek ez a törekvése kezdetben nem volt sikeres. A paraszti tömegek érdekeik igazi védelmezőit Várkonyiban s a »Földmívelő«-ben látták. Ezért küldötteiket a szociáldemokrata párt földmunkáskongresszusa helyett az 1897. február 14-én, Cegléden tartott, az Óbecsén székelő előkészítő bizottság által összehívott kongresszusra küldték el, ahol 53 község 100 küldötte jött össze tanácskozni. A ceglédi kongresszus határozatainak többsége nem sokban tért el a szociáldemokrata párt agrárprogramjától. Ez természetes volt, hiszen annak a követelései is lényegében helyesek voltak a mozgalomnak ezen a fejlettségi fokán. Azonban a ceglédi kongresszus határozatai mögött nem a harctól való félelem bújt meg, hanem a parasztság harcos elszántsága, forradalmi jellegű törekvése. A ceglédi kongresszus azonban még határozataiban is előbbremutató volt a budapesti kongresszusnál : a nagy világi és egyházi latifundiumok, valamint a kincstári birtokok parcellázását és bérbeadását követelte. Ebben a