Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 151 A pártvezetőség opportunizmusát és a fennálló társadalmi renddel szembeni lojalitását az 1896. évi május elsejei ünnep lefolyása is bizonyítja. A pártvezetőség — a rendőrség jelentése szerint — »... tekintettel az évezredes kiállítás sürgős munkáira, nem forszírozta az általános munkaszünetelés keresztülvitelét«. A nagyobb gyárak, kevés kivétellel ezen a napon is dolgoztak, az építkezések is folytak tovább. A gyűléseket, a tüntető felvonulásokat a rendőrség betiltotta, így a munkásságnak csak egy kis része ünnepelt. A két pártfrakció külön-külön vett részt az ünnepen. A proletariátus öntudatosabb része, a pártvezetőség békés törekvései ellenére, ragaszkodott az általános munkaszünethez, s dolgozni akaró társaikat felhívták a munka beszüntetésére. A rendőrség fellépése többhelyütt véres összeütközésre vezetett. A pártvezetőség és a proletariátus közti szakadás jegyében folyt -le az 1896 májusában megtartott pártkongresszus is, annak ellenére, hogy a pártvezetőségnek módja volt kiválogatni a küldötteket. A küldöttek egy részének magatartása megmutatta, hogy nem bíznak a pártvezetőségben. Ezt mutatta az a tény is, hogy sok olyan ellenzéki munkás is megjelent, akinek nem volt mandátuma. A kongresszus a pártvezetőség emberei és az ellenzéki munkások közti heves összeütközés színterévé vált. Ezt a helyzetet a pártvezetőség, az 1893-as kongresszushoz hasonlóan, a terror, a megfélemlítés eszközével akarta megszüntetni : az ellenzéki munkásokat és azokat az ellenzéki küldötteket, akik a kongresszust nem akarták a magyarországi szociáldemokrata munkásság kongresszusául elismerni, megfosztották mandátumaiktól. A pártvezetőség még így sem tudta elérni, hogy a vizsgáló bizottság teljesen felmentse az ellenzék vádjai alól. A munkás- és paraszti tömegek forradalmi törekvéseinek megnyilvánulása volt ez, amely elsöpréssel fenyegette az opportunista pártvezetőséget. A hatósági küldöttek többszöri közbelépése és a megfélemlítés eszköze mentette meg végül őket : néhány szótöbbséggel megkapták a felmentvényt. A kongresszusi küldöttek harcos magatartásának eredményeként két igen fontos határozatot hozott a kongresszus : az országos képviselőválasztásokba való bekapcsolódásról s a földmunkás-kongresszus összehívásáról. Az agrárprogram végleges kidolgozása s a parasztkongresszus összehívása •egyre sürgetőbb szükséggé vált. A szervezkedés haladása, a földműves munkások és szegényparasztok mozgalmai a munkásosztály pártja elé azt a feladatot állították, hogy vezetőjévé váljék a mozgalmaknak, világos perspektívát állítson a falu dolgozói elé. A munkásság és a parasztság maga követelte ezt a párttól. Az Engelmann-csoport egyik brosúrájában és a Süberberg-vezette ellenzék egyidőben, már 1895-ben fontos feladatnak jelölte meg a földmunkáskongresszusösszehívását, amelyet az 1895 decemberében tartott országos gyűlésen az ellenzék programj ába is vett. Ennek következtében és az 1896. évi kongreszszus küldötteinek sürgetésére tette magáévá ezt a javaslatot a pártvezetőség is. Az 1896-os kongresszus határozatainak végrehajtására azonban már nem volt meg a biztosíték. A pártviszály kérdését nem sikerült a kongresszuson megoldani, a párt vezetése a reformisták kezében maradt. Az újonnan megválasztott pártvezetőség többségében olyan emberekből állt, akik nem voltak becsületes szociáldemokraták. A pártvezetőség több tagjával szemben megnyilvánuló bizalmatlanság jele volt az is, hogy három, a pártvezetőségbe választott tag, köztük Bokányi Dezső, nem fogadta el a megbízatást. Ezt az alkalmat a betegpénztáriak arra használták fel, hogy Gombosi Bélát, a rendőrség ügynökét és két betegpénztári tisztviselőt puccsszerűen beerőszakoljanak