Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

148 S. VINCZE EDIT kitétel, amely határozottan leszögezi, hogy az agrárkérdés »... csakis a magántulajdon ... köztulajdonná való átváltoztatása után oldható meg«, az ipar társadalmasításával egyidőben. Az 1894-es agrárprogram követelései tehát a II. Internacionálé pártjai által általában hangoztatott követelések voltak. Legfőbb hibájuk a magyarországi helyzet elemzésének elmulasztásából, a marxizmus tanításai dogmatikus átvételéből származott. A párt maga sem tekintette ezt a programot véglegesnek, s később tett is kísérletet agrárprogram kidolgozására. Az 1894-es kongresszuson elfogadott határozat azonban még így is jelentős lépés volt előre a munkás-paraszt szövetség kiépítése területén, mert tudatosította a munkás-paraszt összefogás szükségességét, napirenden tartotta egy jobb agrárprogram kidolgozását. A kongresszus még egy igen fontos kérdésben hozott határozatot : a pártsajtó kérdésében, amennyiben a kongresszus bizottságot hozott létre a Népszava napilappá változtatása érdekében. A III. kongresszus határozatai megmutatták, hogy a »Munkás«-csoport törekvései győzelmet arattak. Noha a »Munkás«-pártnak nem állt módjában közvetlenül résztvenni a kongresszus előkészítő munkálataiban, Silberberg Ignác képviselte nézeteiket, és a főbb kérdésekben érvényre juttatta a kispolgári reformizmussal szemben a II. Internacionálé ekkor még lényegében osztályharcos álláspontját. így a III. kongresszus fordulatot jelentett a párt munkájában. A feladat az volt, hogy a reformizmus teljes legyőzésével fellendítsék a magyarországi munkásmozgalmat. Az 1894. évben és az 1895. év első felében valóban sokat haladt a munkásmozgalom. A bérharcok szaporodása a mozgalom egészséges fejlődését mutatta. A kőfaragók 8 hetes sztrájkja, 1200 bádogosmunkás bérharca, a posta- és távirdaalkalmazottak sztrájkja, a resicai bányászsztrájk azt mutatták, hogy a régiek mellett a szocialista tanítások új szakmák dolgozóihoz is eljutottak. Igen jelentős fejlődést mutatott a politikai mozgalom is. A párt népgyűlésekkel, röpiratok terjesztésével mozgósította a proletariátust a politikai jogokért való harcra. 1895. január 6-án egyszerre 10 városban tartottak népgyűlést a politikai jogok megszerzése tárgyában. A választójogi harc előtérbekerüléséhe'z döntő lökést adott az a tény, hogy Ausztriában 1895-ben a proletariátus harcainak eredményeként életbelépett a kuriális választójog. A párt állást foglalt a napi politika kérdéseiben is, s támogatta a polgári demokratikus reformköveteléseket, a polgári házasság, a vallásszabadság követelését, állást foglalt a klérus pártja, a néppárt ellen. A munkás-paraszt szövetség kiépítésére is történtek lépések. A pártvezetőség tagjai sokat utaztak vidékre, népgyüléseket szerveztek, agitáltak a parasztság soraiban. 1895 március elején került sor a hódmezővásárhelyi per tárgyalására. A munkásosztály a per során több ízben tanúbizonyságot tett a parasztság iránti szolidaritásáról : lelkesen kiállt a per vádlottjai mellett, a tüntetéseken követelte Szántó Kovács János és társainak felmentését. A párt röpiratot adott ki, amelyet a legkisebb községbe is igyekezett eljuttatni. Ugyancsak fellendült a szervezkedési mozgalom is. 1894 őszén összeült a vas- és fémmunkások első országos kongresszusa, amely szorgalmazta az országos szövetség megalakítását. A vidéki városokban, a fontos ipari gócpontokban is több szakszervezet alakult : így Pécsett, Diósgyőrött, Miskolcon, Győrött és sok más városban.