Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

146 S. VINCZE EDIT A párttagoknak helyileg való összefogása, a szakszervezeteknek, mint a munkásság tömegszervezeteinek kiépítése és támogatása a pártmozgalom fejlettségének s a magyarországi politikai viszonyoknak megfelelő, helyes szervezeti törekvés volt. Az 1894-es kongresszus tehát lényegében elfogadta és konkrét formába öntötte a »Munkás«-csoport szervezeti alapelveit, amelyeket Engelmann Pál már működésének kezdetén körvonalazott. Ezeknek a szervezeti alapelveknek gyakorlattá válása szoros kapcsolatban állt a pártvezetés kérdésével. Az osztályharcos irányzat győzelme során lehetővé vált volna, hogy Magyarországon a demokratikus centralizmus alapján álló pártszervezetek jöjjenek létre, amelyek szoros kapcsolatban állnak a szakszervezetekkel, s vezetik azokat. Az osztályharcos alapon álló »Munkás«-csoport ezen a területen még egy lépést tett előre : egy 1895-ben megjelent brosúrában követelték a párt üzemi, gyári alapszervezeteinek kiépítését is. Az 1894-ben elfogadott szervezeti szabályzat gyakorlati megvalósítását azonban már az opportunista irányzat hajtotta végre, így a pártszervezetek kiépítése helyett azokat elsorvasztották, s a pártot összeolvasztották a szakszervezetekkel. Ugyancsak jelentős lépé? volt a politikai harc kérdésének előtérbe állítása a párt munkájában. A betegpénztáriakból álló pártvezetőség az alakuló kongresszus és az »Elvi Nyilatkozat« ilyen irányú célkitűzéseit a gyakorlatban nem követte, s megelégedett a gazdasági harcok viszonylagos fejlesztésével. Fennállott annak a veszélye, hogy a párt tevékenysége a gazdasági harc területére korlátozódik. 1893—1894-ben, a szakszervezeti mozgalom erőteljes növekedése idején a nemzetközi munkásmozgalomban egyre inkább tért hódított a szindikalizmus. Ez az irányzat a posszibilistáknak a politikai küzdelmek terén megnyilvánuló megalkuvását bírálva hátat fordított a politikai mozgalomnak, s a proletariátus küzdelmeit a szakszervezeti mozgalomra akarta korlátozni. AII. Internacionálé pártjai harcoltak e káros törekvések ellen. Ilyen körülmények között különösen jogos volt a politikai küzdelmek előtérbe állítása. A párt III. kongresszusa rámutatott arra, hogy »... a gazdasági küzdelemben a munkások csak akkor vívhatnak ki nagyobb előnyöket, ha politikai jogokkal rendelkeznek«, s ezért a határozat a politikai jogok, elsősorban az általános, titkos választójog kivívása érdekében erőteljes akciók megindítását mondja ki. Leszögezi azonban, hogy : »... a politikai jogokért való küzdelemben mindig szem előtt tartandó a szociális mozgalom végcélja, a mai társadalomnak teljes gazdasági, politikái és erkölcsi átváltozása«. Az »Elvi Nyilatkozat« továbbfejlesztésére való törekvésnek tekinthetjük az agrárkérdés tárgyalását. Az 1891—1894-es parasztmozgalmak már felhívták a figyelmet az agrárkérdés fontosságára, de különösen nagy segítséget jelentett a magyarországi pártmozgalomnak az a levél, amelyet Engels Frigyes írt a III. pártkongresszushoz. Ebben a levélben Engels felhívja a figyelmet arra, hogy a tőke : »... nemcsak új ipart teremt, hanem a földművelést is aláveti magának, átalakítja ősrégi eljárását, tönkreteszi a független földművest, a mezei népességet nagy földbirtokosok, kapitalista bérlők kis csoportjára és vagyontalan proletárok tömegére választja szét. Hogy milyen haladást tett már a tőke ezen forradalma Magyarországon, $zt nemrég láttuk Hódmezővásárhelyen.«* * Engels Frigyes leveleiből. Társadalmi Sz jmle, 1950. 12. sz. 1092—1003. 1. — MMTVD II. 278. 1.