Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 141 Az új munkáspárt megalakulása a vidéki munkásság szervezése szempontjából fontos lépést jelentett. Maga az a tény, hogy az új párt Aradon tartotta alakuló kongresszusát, igen fokozta a vidéki munkásság és parasztság szervezésének lehetőségeit. A pártalakító kongresszus az 1890-ben elfoglalt »Elvi Nyilatkozat«-ot ismerte el programjának. Elítélte a betegpénztáriak és a hozzzájuk csatlakozott »agent provocateur«-ök módszereit, megvizsgálta az Engelmanncsoport ügyét, s tisztázta Engelmannt a reá szórt vádak alól. Az aradi kongresszus igen jelentős lépést tett előre az első önálló szervezeti szabályzat kidolgozásával. A párt alakuló kongresszusa nem fogadott el szervezeti szabályzatot. Az 1893-as kongresszus ezt a hiányt úgy igyekezett pótolni, hogy szószerint átvette, lemásolta az osztrák szociáldemokrata párt szervezeti szabályzatát. Az aradi kongresszus hibáztatta ezt a lépést, mert helyesen úgy látta, hogy a magyarországi munkásmozgalom szervezeti téren még nem olyan fejlett, mint az osztrák. Az 1893-ban elfogadott szervezeti szabályzat a pártot helyi szervezetekre alapítja, amelyek bizalmiférfiak útján a kerületi szervezetekkel tartják a kapcsolatot. A kerületi szervezetek az agitációs területeknek vannak alárendelve, amelyeket Ausztriában német mintára hoztak létre. Az aradi kongresszus erősen bírálta az 1893-as szervezeti szabályzatot. Valóban, a szervezetnek ez a formája bürokratikus, túlkomplikált volt a magyarországi pártviszonyokhoz képest, ahol — mint azt az aradi kongreszszus kimutatta — a szervezett munkásság száma még csekély volt, s a mozgalom vezetőit helyi feladatoktól vonta volna el a kerületi szervezkedés. Az aradi kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat kísérlet volt a hazai viszonyok elemzésére. E szerint a szabályzat szerint a helyi szervezetek bizalmiférfiait minden közbeiktatott szerv helyett a pártvezetőség fogta volna össze, ami nemcsak a felesleges bürokráciát küszöbölte volna ki, hanem biztosíthatta a párt helyes irányvonalának érvényrejuttatását is. A mozgalom kezdeti időszakában így a pártvezetőség megismerhette volna közvetlenül a helyi szervek problémáit, s megakadályozhatott volna az osztályharcos politikától való minden eltérést. Az aradi kongresszus hitet tett az 1848-as forradalom és szabadságharc mártírjaiba tizenhárom aradi vértanú emléke mellett, megkoszorúzván szobrukat. A szónok kiemelte, hogy a proletariátus feladata a 48-as eszméket továbbfejlesztve az egész emberiséget felszabadítani. Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc emléke melletti kiállás dicséretére válik az osztályharcos irányzat képviselőinek. Noha ez a csoport sem jutott el odáig, hogy a marxizmus tanításait hazai viszonyokra alkalmazva összekapcsolja a tőkés társadalom megszüntetéséért folytatott harcot az 1848-as forradalom befejezéséért vívott harccal, hogy ráébressze a proletariátust történelmi hivatására, mégis tanúbizonyságot tett arról, hogy a magyar proletariátus és annak pártja magáénak vallja nemzeti történelmünk e dicsőséges hagyományát. Nem véletlen, hogy a kispolgári reformisták, a későbbi »Kossuth kultusz« elleni harc képviselői, ezért a lépésért maró gúnynyal ostorozták az aradi kongresszus résztvevőit. Az aradi kongresszusnak nagy jelentősége volt a magyarországi pártmozgalomban. Az opportunista vezetésű anyapárttal szemben egy új, osztályharcos alapon álló párt jött létre, amely szervezett formája volt a megalkuvás elleni harcnak. A kongresszus azt is bebizonyította, hogy a magyarországi