Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

136 S. VINCZE EDIT a párt befolyásának növekedésével szaporodott a kizárólag magyarul tudó szervezett munkások száma. Ez a folyamat szükségessé tette a klasszikusok műveinek magyarnyelvű közzétételét. A pártvezetőség a Népszava hasábjain kezdte folytatásokban közölni Engels műveinek néhány részletét (A munkásosztály helyzete Angliában, Anti-Dühring, A német parasztháború stb.). Bár Marx és Engels művei közül igen keveset és nem is mindig a legaktuálisabbakat fordították le és közölték, mégis a pártvezetőség ilyen irányú tevékenységét tudatos törekvésnek kell tekintenünk a marxizmus klasszikusai tanításainak terjesztésére, szemben az Általános Munkáspárt vezetőségével, amely egyáltalában nem szorgalmazta a klasszikusok magyarnyelvű kiadását. (1873-tól 1890-ig nem jelent meg Marx és Engels műveiből egy sem.) A párt az elméleti nevelőmunka során sokat foglalkozott a szervezkedés kérdésével, amelyet a proletariátus legfőbb fegyverének nevezett kizsákmányolóival vívott harcában. Népszerű formában magyarázta meg az osztályharcról szóló marxi tanítást, helyesen mutatva meg a harcnak két formáját, a politikai és gazdasági harcot. Rámutatott azonban arra is, amit a későbbi időben a pártvezetőség szívesen elfelejtett, s el akart felejtetni a proletariátussal, hogy a munkásosztály részharcai csak eszközül szolgálnak arra, hogy előkészítsék a proletáriátust végső céljának elérésére, a tőkés társadalom szétzúzására. Fontos nevelőmunkát végzett a párt az egyház és a vallás tanításainak leleplezése területén, pellengérre állítva a felsőpapságot, amely osztozott a munkásosztály és a parasztság kizsákmányolásában. A pártsajtó sokat foglal -kozott a burzsoázia leleplezésével, kizsákmányoló jellégériëk megmutatásával s igazi hazafiságra nevelte a proletártömegeket. A nevelőmunka hatása megmutatkozott a proletariátus mozgalmainak erősödésében, szervezettségének fokozódásában. A pártvezetőség, az addigi szervezési gyakorlattal ellentétben, a széttagolt munkás önképző-, dal-, segély- és legényegyletekkel szemben, a kongresszusi határozat értelmében a szakmai szervezkedést tűzte ki célul. Az egyszakmájú munkások egységes szervezetbe való tömörítése egymás iránti szolidaritásra nevelte a különböző üzemek dolgozóit, s segítették egymás harcait : sztrájkjait, bérmozgalmait. Az alakuló kongresszust követő időszakban igen sok új munkásszervezet jött létre. 1890-ben alakult meg a budapesti kovácsok, vasöntők, kőművesek szakegylete, a 91 —92-es években nagy vidéki városokban jöttek létre szak-egyletek : Sopronban, Győrött, Aradon, 1893-ban szakegyletek alakultak Diósgyőrött, Pozsonyban, Kassán. A pártvezetőség gondoskodott a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok szervezéséről is: agitátorokat küldött a nagyobb vidéki városokba, különösen Békés és Csongrád megyébe, hogy megismertessék a parasztságot a szocializmus tanításaival, és segítsenek a szervezetek létrehozásában. Már 1890-ben földmunkás-szervezet jött létre Orosházán, Csorváson és 1892-ben Hódmezővásárhelyt. A szervezkedési hullámot a sztrájkmozgalmak fokozódása követte. Az 1890—94-es évek a bányamunkások mozgalmainak évei. Egymásután törtek ki a sztrájkok a nagyobb bányavárosokban : Pécs, Petrozsény, Resica, Stájerlak-Anina, Brennberg, Szászváros, Annavölgy magyar és román bányászai szinte egyidőben harcoltak a jobb munkafeltételekért. Ugyanakkor a nagyüzemek munkásai is sztrájkba léptek. 1891-ben letették a szerszámot a Budapesti Fegyver- és Gépgyár dolgozói, akiknek