Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE 131 kedés területén. A »kivételes törvény« felfüggesztése a munkásosztály harcainak erejéről tanúskodik, győzelmének egyik állomását jelzi. A »kivételes törvény« eltörlésének hatása túlment a németországi kereteken, s a magyar uralkodó osztályok politikájában is változást eredményezett. Tisza Kálmán bukásával Magyarországon is olyan kormány alakult meg — Szapáry Gyula miniszterelnökségével —, amely szabadabb teret engedett a magyarországi munkásmozgalomnak. Amíg Tisza Kálmán kormányzata idején a rendőrség megakadályozta a szociáldemokrata párt létrehozását, addig most a belső helyzet alkalmassá vált az egységes, szociáldemokrata elnevezésű proletárpárt megalakítására. Engelmann.Pál irányításával az újságok szerkesztősége a sajtó hasábjain már hónapokkal előbb megkezdte az alakuló kongresszus összehívását, amely 1890. december 7-én ült össze. A kongresszus feladata az volt, hogy a 80-as években lényegében csak névleg funkcionáló Általános Munkáspárt helyett létrehozza az egységes szociáldemokrata pártot, hogy szakítson a pártvezetés eddigi megalkuvó irányzatával, s a II. Internacionálé lényegében marxista elvi színvonalára emelje a magyarországi munkásmozgalmat. Programot és szervezeti szabályzatot kellett adnia a pártnak, amely marxista szellemben szabja meg a párt elvi álláspontját és feladatait, megszilárdítva annak a harcnak az eredményeit, amelyet a kispolgári reformizmus felett aratott, így biztosítva a marxizmus tanításainak végleges győzelmét a pártvezetésben. A pártvezetésen belül az osztrák munkásmozgalomból Magyarországra került szociáldemokraták szerepéből szinte természetszerűen következett, hogy »Elvi Nyilatkozat« gyanánt az osztrák szociáldemokrata párt Hainfeldben elfogadott programját vette át. A hainfeldi program mentes volt azoktól a lassalleánus hibáktól, amelyeket Marx a német szociáldemokrata párt Gothában elfogadott programjában élesen bírált ; az akkori idők legjobb szociáldemokrata programja volt. Az »Elvi Nyilatkozat« helyesen rögzíti le, hogy a munkásosztály jelenlegi állapotának oka nem egyes állami intézményekben keresendő, hanem »az egész társadalmi szervezet lényegében, illetve azon tényben, hogy a munkaeszközök egyes birtokosok kezében vannak összpontosítva«. »... A munkaeszközökben való magántulajdon elkerülhetetlenül maga után vonja a néptömeg nyomorát s mind nagyobb népréteg folyton növekvő elsatnyulását.« A proletariátus feladatait azonban az »Elvi Nyilatkozat« nem határozza meg világosan : »A munkáspártnak ama törekvése, hogy a munkaeszközöket az összesség közös tulajdonába átvezesse, tehát nemcsak egyértelmű a munkásosztály gazdasági felszabadításával, hanem egyszersmind olyan fejlődési folyamat, amely történelmileg elkerülhetetlen szükségen alapszik«. Ez a tétel helyesen mutat rá arra, hogy a proletariátusnak feladata harcolni a termelőeszközök köztulajdonba vételéért, amelynek győzelme során a proletariátus megszabadul a tőkés kizsákmányolás bilincseitől, ugyanakkor helyesen rögzíti le, hogy a proletariátus gazdasági felszabadítása történelmileg elkerülhetetlen szükségszerűség. Az »Elvi Nyilatkozat« azonban nem beszél a politikai hatalom megszerzésének szükségességéről, sem az érte folyó harc formáiról. Bár a politikai hatalomért folytatott harcról szóló tétel kihagyása hiba volt, figyelembe kell vennünk azt, hogy az »Elvi Nyilatkozat« osztrák eredetije, a hainfeldi program 1888-ban készült, amikor a németországi »kivételes tör-11*
