Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI .UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—1790-IG 123 a röpirat szerzőjének kinyomozására. Ebből a célból három-négy nemest parasztnak öltözve akartak kémkedő tevékenységgel megbízni. Elárulójának 100 arany jutalmat tűztek ki, őt esetleg eláruló cinkostársának büntetlenséget. A kormányszékek a Júdásdíjat 200 aranyra akarták emeltetni. Az államtanács javaslata szerint II. Lipót elhatározása is elfogadta, hogy a kincstár tűzze ki a jutalmat a felforgató röpirat szerzője elárulójának, de nem helyeselte, hogy nemeseket álruhában küldjenek a parasztok közé, mivel ez nem maradna titokban és a parasztokat még jobban felingerelné. Legbiztosabb eszköz volna szerinte a felkelés kitörésének megakadályozására, ha a főispánok odahatnának, hogy a nemesek se magánösszejöveteleikben, se a közgyűléseken ne hozzanak szőnyegre olyan kérdéseket, amelyekből a parasztság azt következtethetné, hogy a nemesség neg akarja változtatni az elhunyt uralkodónak a parasztság javára tett intézkedéseit. A főispánok általában intsék mérsékletre a nemességet jobbágyaikkal szemben, és főleg arra, hogy ne kívánjon semmit tőlük, amit J ózsef rendelete értelmében nem szabad követelni.15 9 A nemesség azonban egyáltalán nem követte ezt az útmutatást, és nem ismert gátlást a jobbágyokkal szemben. Ennek következtében a jobbágyok mozgalma terjedőben volt. Felső-Magyarországról a kamarai bányaigazgatás — maga is jobbágytartó földesúr — küldött jelentést erről. A Szepességben a gr. Csáky és Máriássy uradalmakról Krompachnál verődött össze nagyobb számú forrongó parasztság : „Az embereknek ez az osztálya (diese Menschenklasse) — írja megvetőleg a kamara alelnöke — minden kilátás szerint csak alkalomra vár, hogy még több szabadságot szerezzen magának és a szolgáltatásokat, meg a tartozó robotot ellenállva csökkenthesse". Szatmárban a nemesség fegyvergyakorlatokat tartott már, hogy felkelés esetében felkészült legyen.16 0 A forrongó jobbágyság az uralkodóval kereste a kapcsolatot. Abban az időtájban, amikor a rendek csaknem egy emberöltő után 1790-ben újból országgyűlésre ültek össze és a megyei követek radikális követeléseket támasztottak az uralkodóval szemben, a magyar történelemben egyedülálló jelenet játszódott le Bécsben. A magyar parasztságnak küldöttsége érkezett oda, hogy felajánlja a felkelést a nemességgel szemben a királynak. Valami szervezete vagy vezetője bizonyára volt a parasztságnak. Erre mutat az is, hogy — igaz, szerény kívánságokat tartalmazó — kérvényt is nyújtottak be 1790-ben a királynak a ,,Magyarországon született összes plebejusrangú emberek" nevében.16 1 Hogy összefügg-e a két akció, nem tudjuk. Hogy most kik és kiknek a megbízásából tették meg forradalmi célzattal a Mária Terézia ideje óta ezt a sokszor megjárt utat, nem tudjuk, de hogy komoly kísérlet volt a parasztság részéről az uralkodóval való összefogásra az elnyomó nemességgel szemben, azt az államtanács egy tagjának, Izdenczy Józsefnek egy 1793. évi, tehát Ferenc uralkodásának első évében kelt előadmányából ismerjük meg. Szó szerint idézem fordításban az idevonatkozó részt. „A magyarországi parasztok Felséged boldog emlékű atyja idejében megbízottakat küldtek ide, akik érzületüket a magyar nemességgel szemben világosan kifejezésre juttatták ; nem hiányoztak olyan tanácsadók, akik azt tanácsolták, hogy a láncos kutyát szabadon kell engedni, és akkor hivatott engem először őfelsége Ж9 Á. T. 1790 : 1299. 160 Á. T. 1790 : 1917., 2323. 161 Erről Marczali Henrik: Az 1790/91-diki országgyűlés, Bpest, 1907. II. 162. 1.
