Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
120 ECKHATtT FERENC építkezéseket abba kellett hagyni. Mindennek oka az ispánok szerint a testi büntetés megszüntetéséről közzétett pátens. A parasztok „vakmerő viselkedése" a hadsereg eltartását veszélyezteti, mert nem lehet a raktárakban megfelelő mennyiségű gabonát, a DéhMagyarországon állomásozó nagyszámú lovasság részére szénát felhalmozni. Általában a termelés az uradalmakban is vissza fog esni, és így a hadsereg szükségleteit nem lehet majd fedezni. „A szomorú tapasztalat mindeddig bebizonyította, hogy a hazai népek gondolkodásmódja műveltségében még nem tett olyan előhaladást, hogy Őfelsége atyai rendelkezései olyan üdvös következményekkel hatnának reá, amilyenekre azok céloztak ; sőt ellenkezőleg, a népet olyan tévutakra vezetik, hogy lebecsüli a távoli és az ő nézete és gondolkozása szerint enyhének tetsző büntetést és a magas rendelkezésekkel visszaél." Ha a parasztokat — írja tovább a helytartótanács — sürgős munkák idejében robotra rendelik ki, s azok megtagadják a munkát, vagy nagyon késedelmesek, mit érnek el a földesurak panasztétellel ? Mire m ennekazzal, hogy a parasztokat kényszermunkára vagy börtönre ítélik ? A termelésben beállott veszteséget az sem pótolná, ha a paraszt utóbb teljesítené a kényszermunkát. A bebörtönzés a munkát megtagadók nagy száma miatt nem járna eredménnyel. Honnan vegyenek elegendő börtönt, elegendő bilincset és börtönőrt?! Ügy vélte tehát a magyar kormányszék, hogy minden halasztást nem tűrő esetben, ahol veszély és kár forog fenn, a földesúr testileg is megfenyíthesse jobbágyát. Ez azt jelentette volna, hogy a földesúr ispánjai megint tetszésük szerint botozhattak volna.14 7 A kancellária teljesen magáévá tette ezt az érvelést és felterjesztésében javasolta a botbüntetés sürgős esetekben való alkalmazását azzal a rendelkezéssel, hogy minden alkalommal jegyzőkönyvet vegyenek fel a büntetés okáról és körülményeiről. Ez csak azt jelentette volna, hogy a kimért ütések száma, esetleg nem pontosan, írásban is meg lett volna örökítve anélkül, hogy ez a földesúri tiszteket a legkevésbé is komolyan korlátozta volna a jobbágyok verésében. József ragaszkodott elhatározásához azzal, hogy ha a földesurak részéről kiszabott büntetéseknek nincs meg a megfelelő hatásuk, forduljanak a megyéhez, amely az ügyet megvizsgálja és „a valóban makacsokat megbünteti".14 8 Nehéz volt azonban a földesurakat és a „botos" 'ispánokat a verésről, a robot kikényszerítésének legfőbb eszközéről lemondatni. József minden hozzá eljutó panaszt lehetőleg orvosolt és a földesurakat érzékeny oldalon büntette jobbágyaik megveréséért : anyagi kártérítéssel tartoztak a megvert jobbágyoknak. Rendesen minden ütésért egy forintot, ha a jobbágy a verés következtében munkaképtelenné vált, minden elmulasztott napért a napszámot (17 kr.) és az esetleg felmerült gyógyítási költségeket is meg kellett javára fizetni. Olyan eset is előfordult, hogy az urasági mészárszéknek való 7 forintos tartozás behajtásánál embertelenül megvert jobbágy egy évig munkaképtelenné vált, és ezért részére a vasár- és ünnepnapok leszámításával egész évre napi 17 kr. megfizetését rendelte el a császár.14 9 Súlyosabb megtorlás eszközeivel nem élhetett a feudális rendszer mellett, amelyhez pedig ragaszkodott. De még így is a félrendszabálynak tekinthető rendelkezés, a vissza-147 1787. okt, 17. Canc. 1787 : 13940. 148 Canc. 1787 : 14721. 149 Canc. 1787 : 3471. - Á. T. 1787 : 1465.
