Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 117 ban nem hoztáklétre és vonakodnak vele, hogy a jobbágyokat kitörésekre csábítsák, amelyek alkalmat adnak arra, hogy keményebben bánjanak velük és a korábbi visszaéléséket újból helyreállítsák, csak az ő hibájuk". Az urbáriumszabályozást ezért minden megyében meg kell valósítani, a szabadköltözésről szóló pátenst „minden pontjában" életbe kell léptetni. „Ha vannak abban nem elég világos helyek, akkor csak az itt fennálló és nemrég megfogalmazott cselédrendt artást kell Magyarországon és Erdélyben szintén azonnal bevezetni. Mivel pedig már évek óta hiába szorgalmazta az úrbérszabályozást, aminek elmulasztása a végrehajtó szerveken múlik, azért Erdélyben is a főispánokat királyi biztosokkal kell felváltani.129 Kormányszékeinek ilyen megdorgálása után József mégsem tagadta meg a katonai karhatalmat az újabb erdélyi jobbágymozgalmak leverésétől. De nem is tehette, ha a feudális viszonyokat fenn akarta tartani, amint azok megváltoztatására irányuló szándéknak.semmi nyomát sem találjuk. A császár utasította a katonaságot, hogy a polgári hatóságoknak adjon támogatást a nyugalom helyreállítására.13 0 A kormányszékek, ha már nem akadályozhatták meg a földbirtokos osztály érdekében az örökös jobbágyság eltörlését, a szabad költözést akarták megnehezíteni. Kihirdették ugyan a pátenst megyénként, amint azt az uralkodó kívánságára jelentették,13 1 de olyan módon, hogy az elköltözést csak akkor engedi meg a földesúr, ha a jobbágy maga helyett „megfelelő" más jobbágyot állít a telekre. József erről 1786-i utazása alkalmából szerzett tudomást. Újabb kéziratot intézett Pálffy kancellárhoz, „mivel ilyen ürüggyel az örökös jobbágyság megszüntetésének szándékát teljesen meghiúsítják".13 2 Ezért most már annak kihirdetését követelte, hogy minden jobbágy, ha nincs adóssága, szabadon elköltözhetik és elégséges, ha bármely nemzetiségű vagy vallású jobbágyot állítanak a telekre, még akkor is, ha annak kevesebb igája van, mint az elköltözőnek.13 3 A kancellária azzal védekezett a ,,megfelelő" jobbágyra vonatkozólag, hogy ennek kihirdetésére szükség volt, mert Magyarországon és Erdélyben a gyér népesség mellett sokszor nehéz valakit kapni az elköltözött jobbágy helyébe, de az új hirdetménybe is be akarta venni, hogy az elköltöző olyat állítson maga helyébe, „akinek annyi igásmarhája van, amennyi a föld megművelésére szükséges". A császár ezt a feltételt a'hirdetményből kihagyatta.13 4 1786. június 22-én kelt az osztrák cselédrendtartás mintájára készült rendelet, amelynek célja volt a gazda—cseléd viszony szabályozása és az e téren uralkodó önkény megszüntetése. Alapelve ugyan á szerződési szabadság volt, de a feudális felfogás még több kérdésben kifejezésre jut benne.13 5 A jobbágyokat a kisajátítással szemben is biztosítani akarta II. József, amikor adott esetek következményeképp elrendelte, hogy Magyarországon is csak azokban az esetekben lehet kisajátítani, amelyekben az örökös tartományokban is meg van engedve. Mégpedig : a) ha telkét nem törekvő gazda 129 Á. T. 1785 : 4550. - Küküllő megye 13 községének sérelmeiről. Á. T. 1786 : 184. 130 Á. T. 1786 : 3461. 131 Canc. 1786 : 3461. 132 „Da aber unter diesem Vorwand die Absicht des aufgehobenen Jobagiats gäntzlich vereitelt wird ..." 133 1786. aug. 5. Lemberg. Canc. 1786 : 9228. 134 Canc. 1786 : 10245. - A. T. 1786 : 3365. 135 Bővebben foglalkozik vele Révész László kandidátusi értekezése: Gazda—cseléd jogviszony története a XV111 —XIX. században. — Tézisek, 1955.
