Századok – 1955

Szemle - Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetics-birtokon 1711–1850 (Ism. Mérei Gyula) 957

sjzemle 957 megállapításánál és a szövegkritika egész területén, de természetesen kellő óvatossággal és körültekintéssel« (Horváth 395. 1.). Az óvatosságot önmagára is feltétlenül kötelezőnek érezte a szerző : az elemzett művek vizsgálatánál állandóan szem előtt tartotta a tartalom és forma szétszaklthatatlan egységét s ez a marxista szemlélet- és eljárásmód mindenkor megóvta a forma kérdéseinek tárgyalásában a formalizmus veszélyétől. Az elmélyedt kutatómunkát megtestesítő, eredményekben gazdag művet méltán fogadta el a Tudományos Minősítő Bizottság sikeres doktori disszertációként, Népköztársaságunk Kormánya pedig Kossuth-díjjal tüntette ki. KARÁCSONYI BÉLA SZÁNTÓ IMRE : A l'ARASZTSÁG KISAJÁTÍTÁSA ÉS MOZGALMAI A DUNÁNTÜLI FESTETICS-BIRTOKON 1711—1850 (Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1951. 25i I.) A termelőerők fejlődésének története a magyar történetkutatásnak általában véve egyik legelhanyagoltabb területe, annak ellenére, hogy a fordulat éve óta számos munka éppen ebből a tárgykörből választotta témáját. Mégis : az elvégzett munka nincs arányban a hátralevő tennivalókkal. Ámbár a termelőerők fejlődésével foglalkozó munkák túlnyomó többsége a feudalizmus korabeli és a kapitalizmus előtörténetére vonatkozó kérdéseket tárgyalt meg, a parasztság helyzetének alapos, minden réteg viszonyait konkréten elemző munka ezek között úgyszólván alig akadt. Éppen ezért nagy érdeklődéssel vettem kézbe Szántó Imre könyvét, amely a Festetics család dunántúli birtokain vizsgálta meg a parasztság helyzetének alakulását és mozgalmait csaknem másfél évszázados időszakon át. A mű négy fejezetben tárgyalja anyagát. Az elsőben az ún. eredeti tőkefelhalmozás folyamatának előzményeit és kezdeti lépéseit vizsgálja meg a Festetics birtokokon 1711 és 1790 között. A következőkben az eredeti felhalmozás további menetét veszi szemügyre 1790 és 1848 között. Ennek során részletesen tárgyalja a parasztság rétegeződésének, zselléresedésének problémáját, a koldus-, csavargó-, betyárkérdést. A harmadik fejezet »a tőkés termelési viszonyok kezdeteit« mutatja be a Festetics birtokokon. Itt kerít sort az uradalmak korszerű üzemvezetésének, a bérmunka kismértékű alkalmazásának bemutatására és itt foglalkozik a Keszthelyi Helikon kulturális központ szerepével, továbbá a Festeticsek eladósodásával. A zárófejezet a Festeticsek uradalmain élő jobbágyság helyzetét és mozgalmait ismerteti a jobbágy felszabadító törvényhozás után, majd szemléletesen mutatja be e parasztoknak a szabadságharcban való részvételét. Éles ellentétbe állítja ezzel az önfeláldozó magatartással az aulikus Festeticsek hazaáruló, jobbágynyúzó tevékenységét. A könyvet a Festetics grófok megtorló rendszabályainak ismertetése zárja le, amelyeket a szabadságharc leverése után 1850-ig foganatosítottak a szolgálatokat 1848—49-ben megtagadó jobbágyokkal szemben. Szerző a Festetics uradalom jobbágyainak történetét iparkodott beágyazni a nagy országos és osztrák birodalmi összefüggésekbe. Az egész művön végigvonul szerzőnek az a tudatos tevékenysége, hogy az általános fejlődésre jellemző mozzanatok, az általános érvényű elvi tételek érvényességét konkrét eseten mutassa be. Ennek megfelelően, miután általánosságban leszögezte, hogy Magyarország nyugati és északi részein a hátráltató tényezők ellenére is megtaláljuk a majorsági gazdálkodás bizonyos folyamatosságát a XVIII. század első évtizedeiben, ugyanennek a tételnek érvényességét vizsgálja a Festetics birtokokra nézve is. Hasonlóan jár el annak az állításnak bizonyítása során is, hogy az átmeneti fokon megrekedt és kezdeteiben is alig kifejlődött majorsági gazdálkodás a XVIII. század derekán vált általánossá. Bemutatja, hogy a termelőerők megnövekedésével, az értékesítési lehetőségek kiszélesedésével együtt a Festetics birtokokon is egyre nagyobb méreteket öltött a jobbágyföldek egyes részeinek elrablása, a robot fokozása. Ezzel összefüggésben megnőtt a paraszt ellenállása is, amelynek beszédes bizonyítéka az 1765—66. évi országos parasztmozgalom és a Festetics birtokok jobbágyainak ennek keretében lezajló Zala és Somogy megyei megmozdulásai. Ez az ellenállás kényszeríti ki a Mária Terézia-féle úrbérrendezést, amelynek pozitív és negatív hatásait vázolja a Festetics birtokokon is. Ezek után a gyarmati helyzet teremtette sajátos viszonyok következményeit elemzi. Megállapítja, hogy a gyarmati helyzet következtében a Festeticsek kezén sem tudott a gazdagság kellő mértékben