Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
90 SARLÓS BÉLA Kossuth a pesti munkásság fellépése folytán mindent megtett, amit mint a Battyhány-kormány pénzügyminisztere megtehetett, hogy a földosztás legalább részben megvalósuljon. Kiemelendőnek tartom, hogy Kossuth átirata az irtványföldekre is vonatkozott, ezek pedig nem úrbéres, hanem majorsági birtoknak számítottak, s így reájuk az 1848 : IX. tc. az úrbéri szolgáltatásokat megszüntető rendelkezése nem terjedt ki. Az átiratnak tehát az volt a célja, hogy az állami tulajdonban levő nem úrbéres birtokok egy részét a parasztságnak átadja, a jobbágyság gazdasági felszabadítását a majorsági földek egy, ha csak kis részére is kiterjessze. Kossuth e koncepciójának sikere esetén gazdasági és politikai következményei egyáltalán nem lettek volna lekicsinylendők. Deák Ferenc azonban a legalitásra hivatkozva mereven elutasító választ adott Kossuth átiratára s így a forradalomnak a Batthyány-kormány idejére eső korszakában földosztás kis részben sem. történhetett meg. Ha mindezzel összevetjük azt a tényt, hogy a szőlődézsma eltörlését csak Jellasics fegyveres támadásának megindulása után, szeptember 15-én mondotta ki a képviselőház, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szabadságharc kimenetelére sem lett volna közömbös Kossuth elgondolásának megvalósítása. Ha pedig az átiratot nem önmagában, elszigetelve , értékeljük, hanem párhuzamba állítjuk Kossuth 1849. április 19-i kormányzóelnöki rendeletével — amely szerint a földesúr köteles hiteltérdemlően igazolni a vitás ingatlan majorsági jellegét —, akkor azt a kormányzóelnöki rendelet előzményének tekinthetjük, amely Kossuth álláspontjának következetességét húzza alá. A falragasz e hatásait ismerve, a Kenyeret a népnek plakátot a magyar munkásmozgalom első politikai programjának tekinthetjük. Ε megállapítással kapcsolatban ismét ki szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar munkásság 1848-ban osztállyá alakulásának még csak kezdeti szakaszán tartott, mint ahogy a kapitalizmus is fejlődésének csupán alacsony fokán állt, modern értelemben vett nagyipari proletariátusról még nem beszélhetünk. A munkások jelentős része a nyári időszakban még mezőgazdasági munkát is végzett, a paraszti sorból — a feudális viszonyoktól — még nem szakadt el teljesen. De már osztállyá kovácsolódásának útján járt. Ezt az utat már komolyabb politikai megmozdulások jelzik, s egyes állomásait jelezhetik politikai programok is. Ilyen programnak kell tekintenünk a Kenyeret a népnek fő, követeléseit is. Ez a program — amint azt korábban már kiemeltem — tartalmában nem szocialista, de mégis csak a pesti munkásság forradalmi részének a programja. A munkásság programja akkor is, ha azt a munkássághoz csatlakozott Kecskés Ede ügyvéd szövegezte meg. Valamely program megítélésénél ugyanis nem az a döntő, hogy azt ki szövegezi meg, hanem hogy kik — melyik osztály, réteg, vagy párt — teszik magukévá, kik állanak ki mellette. A Kenyeret a népnek fő követeléseit viszont (a részleges földosztást, a szociális segélyezést) a magyar radikálisok nem tették magukévá — annak ellenére, hogy azok tartalmilag polgári radikális természetűek. Az ő radikalizmusuk »...nem terjedhetett addig, hogy a nemzeti felszabadítás ügyét az agrárforradalommal, parasztfelkelé sel kapcsolja egybe«.19 Sőt a radikális Nyáry Pál az április 17-i gyűlésen fel is lépett e követelések ellen. A programot a pesti munkásság forradalmi része tette magáévá, melyet akkor még — épp a gazdasági viszonyok fejletlensége folytán — sok szál 19 Révai József, i. m. 87. 1.
