Századok – 1955

Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897

'922 SZEKERES JÓZSEF a segédvájároknak és csilléseknek keresetük növekedésének arányában meghatározott százalékos részesedést juttassanak. A bérszabályzat az" engedmények megadása és leszögezése mellett igen sok munkáskövetelésről még említést sem tett, sőt megkötő, vagy kétértelmű rendelkezést tartalmazott. Elutasította pl. az automatikus előléptetés elvét és a bérfizetési időpontok sűrítését. A felemelt alapbérek is jóval alatta maradtak a memorandumban foglalt kívánságoknak. A brikett-gyári munkások bérét 40 fillérrel emelték, a szurokteknőben végzett munkáért mázsánként egy fillérrel fizettek többet mint addig, de érintetlenül hagyták az embertelenül nehéz körülmények között eltöltendő napi tizenkét órai munkaidőt. A karbantartószemélyzetet, a gép kezelőket még jobban magukhoz akarták láncolni, ezért a vezetőség saját részére tartotta fenn a jogot fizetésük egyénileg történő rendezésére. Nyilvánvalóan a rendezés módja és mértéke feltételektől függött, s ezek között nem kis szerep jutott az »általános viselkedésnek«. Az »izgága« munkások megrendszabályozására büntetési naplók felfektetését rendelték el, amelyekbe a szolgálati rendtartás, a bányatörvény és a törvények ellen elkövetett vétségeket jegyezték be. Ez arra szolgált, hogy megakadályozzák a bátor és öntudatos bányászok magasabb bérkategóriába való előléptetését, s gazdaságilag lehetetlenné téve kényszerítsék őket a bányatelep elhagyására. A sztrájk legfontosabb politikai követelését, május l-nek megünneplését és ezzel együtt a szervezkedési szabadságot engedélyezték. Jellemző e kérdés fontosságára és súlyára, hogy a társulat az engedélyt a bérszabályzatban is szükségesnek látta közzétenni — tudva, hogy a bérkövetelésekkel csaknem egyforma jelentősége van a sztrájk politikai jellegű követeléseinek is. A munkások gyűlése tudomásul vette a béremelést és az egyéb engedményeket, de ugyanakkor hangoztatták, hogy a társulat nem teljesítette a munkások összes követelését. Kijelentették, hogy a munkát nem szüntetik be, a követeléseik maradéktalan megvalósításáért tovább folytatják a harcot az igazgatósággal. • A nagy harc utolsó fellobbanása a vasasi tisztító-asszonyok kétnapos sztrájkja volt, amelyet csekély béremelés megadásával és csendőrterror segítségével számoltak fel. 6. A sztrájk jellege és eredményei Az 1905. évi pécsi bányászsztrájk vidéki viszonylatban az év leghosszabb ideig tartó és legnagyobb tömegeket megmozgató sztrájkja. Jellegében összeforrtak a politikai, bérharcos és hatalmi jegyek. A mozgalom a hatalmas dunántúli arató-sztrájkok kitörése után kezdődött s a bányászok küzdelme újabb munkás- és szegényparaszt tömegeket ösztönzött harcra, továbbmélyítve az 1905. évi forradalmi válságot. A bányászok a munkabeszüntetést bérkövetelésekkel kezdték, de igen hamar észrevették, hogy a politikai életben elfoglalt helyzetük szorosan összefügg a mindennapi kenyérrel s ezért mindkettőért egyformán önfeláldozóan küzdöttek. A pécsi bányászsztrájk — számos korabeli munkásmegmozdulással együtt — jellegében erősen hasonlított az 1905. évi oroszországi sztrájkokhoz. A Marx—Engels—Lenin—Sztálin intézet által az 1905. évi oíoszországi forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából közzétett tézisek szerint : »A sztrájkmozgalom jellemző vonása volt a politikai és gazdasági sztrájkok