Századok – 1955

Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897

ADATOK A PÉCSI BÄNYÄSZOK 1905. ÉVI HARCAIRÓL 907 tárják elénk, rámutatnak a közvetlen okokra, amelyek a sztrájk kitörését eredményezték : »Jegyzőkönyv felvéve 1905. július 14-én Pécsbányatelepen alulírottak jelenlétében a bérharcban álló munkások panasza ügyében. Tárgyalás : a vizsgálatot vezető kir. bányabiztos e hó 11., 12. ós 13-án megvizsgálta a bányában megfigyelt bércsökkentéssel és az ácsolással kapcsolatos eljárást, miután a bérharcban levő munkások, e hó 7., 8. és 10-én megtartott egyeztetési tárgyalásnál különösen a bércsökkenés és az ácsolás bérezése miatt tettek panaszt. A pécsbányatelepi feketeszénbányában két üzem van éspedig a Schroll-akna és az András-akna. Az elsőnél Neuber Ernő a bányamester, a másiknál Hess János bányafelügyelő és üzemvezető. A bányamester közvetlenül a bányafelügyelőnek van alárendelve, ezért a munkások az elsőnek intézkedései ellen a bányafelügyelőhöz fordulhatnak panaszaikkal. A Schroll-aknánál 444 munkás ós felügyelő van alkalmazva. Ezek között van 196 vájár, 53 segédvájár, 65 csillés és 56 napszámos. Ez utóbbi 370 munkás közül 1 — 2 még mindig nem vette fel a munkát. Az András-aknánál 582 munkás van alkalmazva a felügyelőkkel együtt. A vájárok, segédvájárok, csillések, napszámosok (164 + 31 + 100 + 111) összesen tehát 406 itt is majdnem mind sztrájkol. A 30 brikettmunkás szintén sztrájkol. A brikettgyár kivételével a munkaidő az üzemben 8 óra, a brikettgyárban 12 óra. A gyárban alkalmazottak műszakonként 2,60—2,90 K. bért kapnak, éppúgy az itteni csillések 2,20 — 2,40 K-t, a kátrányüzemben dolgozó csillések bére június hónapban mótermázsánként kitett 5 fillért. A bányában dolgozó munkások között rendesen a vájár, a szakmánymunkás, a segédvájárt, csillést, tisztítót, általában csak a rögzített urasági bérrel számolják el, eltekintve attól az esettől, amikor a vájár, vagy üzemvezető jobb kereset folytán a fenntemlített segédmunkások bérét 10 — 20 fillérrel emeli. Ez az eljárás a segédmunkásokat nem serkenti nagyobb termelékenységre, mert urasági műszakbérüket akkor is megkapják, lia a vájárok saját hibájukból vagy kívülük eső okokból még annyi bért sem keresnek meg, mint amennyi műszakbért a segédvájárok kapnak. A segédmunkások béremelése akkor is a ritkaságok közé tartozik, ha a vájárok a körülményekhez képest jól kerestek. A vizsgálatot vezető véleménye az, hogy mint más bányákban, úgy itt is legalább a segédvájárokat ós a csilléseket százalékos munkásként kellene felvenni, a vájárokat 70—80%, a csilléseket 50—60%-al, így nem fordulna elő több csoport (Kiihre) bérezésének felülvizsgálásánál tapasztalt elkeserítő eset, hogy a vájárokat 70 —80%-al kisebb műszakbérrel számolták el, mint a segédvájárokat. A segédvájár műszakbére 2 — 2,40 K., a csillésé 1,40—1,70 Κ. Ε két határ között 10 — 20 fillérrel emelkedik a szolgálati év és használhatóság szerint az előremenetel. A tisztító keresete 0,80-1,40 K. A palakiszedő asszonyok alkubére műszakonként 1 Korona körül van (Nyolc órás munkaidőt számítva a műszakra). Fiatal gyerekek nappali 8 órás munkáért 0,48 — 0,90 Koronát kapnak. A csillések életkora 17 — 38 év között van, a segédvájároké pedig 19 — 48 év között. A nőtlen vájár bányászcsaládnál havi élelmezésért 36 — 32 koronát fizet. Az elmúlt hónapban egy 27 műszakot végzett csillés munkásnak élelmezési költségre maradt 20 Koronája, egy másik csillésnek pedig, akinek keresete a vájáróhoz képest csak 30% volt, élelmezésre 32 Koronája maradt. Az A ) alatt mellékelt kimutatás szerint az elmúlt félévben a segédvájár és csillés átlagkeresete 1,82 K. volt. Ebből levonandó a társláda-hozzájárulás, ami 6%-ot tesz ki, valamint a benzin levonás, amit műszakonként 16 fillérben számíthatunk. Ha munkás társulati lakásban lakik, erre napi 20 fillért számíthatunk. Élelemre és ruházatra tehát 1,82 — 0,36 = 1,46 Korona marad. Egy hóban 27 műszakot végez a munkás, erre az időre tehát 1,46-szor 27 = 39,42 Koronát keres, egy napra esik ebből 39,42 : 30 = 1,31 Korona élelemre és ruhára. Egy kiló olcsó marhahús ára 1,12, disznóhusé 1,20 korona. Az említett segédmunkások egyrésze már családos. A fentiekből kitűnik, hogy a nagy drágaság mellett a segédmunkások keresete sok esetben a legszükségesebb életszükségletek beszerzésére sem elegendő. Részletes esetek felemlítósének mellőzésével az egyeztetési tárgyalásnál a munkások felhozták, hogy a felügyelők többször jogtalan anyagi előnyben részesítettek egyesmunkásokat.