Századok – 1955

Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897

ADATOK A PÉCSI BÁNYÁSZOK 1905. ÉVI HARCAIRÓL 901 A forradalom kitörését azonban akadályozta és lehetetlenné tette a magyar dolgozó tömegek és a demokratikus erők összefogását irányító párt hiánya. A Szociáldemokrata Párt opportunista vezetői nem álltak élére a harcolóknak, hanem szembefordultak a legelemibb nemzeti érdekekkel, és lepaktáltak a gyűlölt Habsburg dinasztia kormányával, néhány képviselői mandátum beigérése után elálltak a népmozgalom vezetésétől, lemondtak a magyar népet évszázadok óta elnyomó, az ország fejlődését visszaszorító idegen hatalom elleni küzdelemről. Mindenfelé híresztelték, hogy ez a kormány megadja az általános választójogot és a tömegek mozgalmát az általános választójog kivívása érdekében folytatott harcra próbálták korlátozni. Félrevezették a dolgozókat, elhanyagolták a pártszervezeteket, a sztrájkok kibontakozása elé akadályokat gördítettek, a sztrájkolókat magukra hagyták vagy elárulták, a mezőgazdasági munkások és kisparasztok szervezéséről lemondtak — mindezzel a csendőrszuronyoknál sokkal hatásosabban gátolták a forradalmi tömegmozgalom megerősödését, a forradalom kitörését. A párt vezetői a reformizmus kényelmes álláspontjára helyezkedtek, megalkuvó politikát folytattak. A tömegek nyomorával csak szónoklataikban törődtek, és mint lapszerkesztők, funkcionáriusok, szakszervezeti vagy betegpénztári főhivatalnokok nagy fizetéseket élveztek'. 1905 végén a forradalmi mozgalom újból fellendült, elsősorban a moszkvai fegyveres felkelésről érkezett hírek nyomán. A spontán tömegmegmozdulások, tüntetések gyakran százezreket mozgattak meg. A koalíciós pártok nem tudták a maguk ügye mellé állítani a tömegeket, sőt ellenségesen figyelték törekvéseiket. A koalíciónak nagyhangú programja ellenére szüksége volt a dualizmus rendszerére. A kormány erélyes fellépésére a koalíció feladta követeléseit, megegyezett az uralkodóval. 1906 áprilisában a koalíciós pártok kormányt alakítottak, majd röviddel hatalomra jutásuk után hozzáláttak a számukra annyira veszélyes tömegmozgalmak letöréséhez. Ebben a szociáldemokrata reformista vezetők lényegesen segítségükre voltak. * A pécsi bányák munkásai a sajtón keresztül élénk figyelemmel kísérték a hazai és az oroszországi eseményeket. A helyi szociáldemokrata szervezet lapja, a Munkás és a pécsi polgári lapok egy része rendszeresen ismertette az orosz nép harcát. Az ország munkásaival együtt örömmel vették tudomásul a reakciós Tisza-kormány bukását és feszült érdeklődéssel fogadták munkástestvéreik és a mezőgazdasági dolgozók megmozdulásairól érkező híreket. Ezzel egyidejűleg maguk is előkészületeket tettek a DGT kizsákmányolása ellen és a nagyobb politikai jogok kivívása érdekében folytatandó harcra. A szociáldemokrata párt pécsi szervezetének élén Végh József állott, aki a munkások törekvéseit becsületesen, de hibáktól nem mentesen irányította. A Munkás olyan cikkeket is közölt, melyek az orosz példa követésére hívták fel a pécsi dolgozókat. Altalánosságban megállapítható, hogy a pécsi szociáldemokrata pártvezetőségben az opportunista-reformista befolyás nem volt olyan erős, mint a központi pártszervekben. 1905 nyarának kezdetén több Oroszországból menekülő forradalmi munkás érkezett Pécsre. Kapcsolatot létesítettek a város dolgozóival, beszámolókat tartottak és közölték tapasztalataikat. Egyikük távozása alkalmával nyílt levélben — melyet a Munkás hasábjain közzétettek — fordult a pécsi munkásokhoz, hangsúlyozva a proletariátus szabadságáért folytatandó harc 5*