Századok – 1955

Tanulmányok - Balázs Béla: A személyes visszaemlékezések felhasználása népi demokráciánk történetének feldolgozásában 882

VISSZAEMLÉKEZÉSEK NÉPI DEMOKRÁCIÁNK TÖRTÉNETÉKEK KEZDETEIRE 887 emberei szinte kivétel nélkül a Kommunista Pártba léptek be. (Sokan közülük — mint ahogyan már említettük — a felszabadulás előtt a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetében fejtettek ki tevékenységet. A felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt helyi szervezeteit főleg kisiparosok alakították meg, akiknek nagy része a Horthy-fasizmus idején visszahúzódott a politikától vagy együttműködött a kormánypártokkal. Kis számban akadtak a felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt helyi szervezeteiben olyan emberek, akik már azelőtt is közismertek voltak antifasiszta, baloldali magatartásukról. A Nemzeti Parasztpárt helyi szerveit javarészt olyan szegény és kisparasztok alakították meg, akik csak a felszabadulás után kezdték meg politikai életüket. A kulákság pártjáról, a Kisgazdapártról nem kell bővebben szólni.) Bizonyítja a helyi kommunisták élenjáró szerepét a fasizmus ellen, a demokráciáért vívott harcban, amelyet a lakosság többsége rokonszenvvel kísért, az is, hogy azokról, akik az említett falvakban áldozatul estek a fasiszta terrornak, ma is mint kommunistákról, a kommunizmus ügyéért elesettekről emlékezik meg a nép. A háború alatt internáltak nagy többsége szintén a kommunisták, a kommunista érzelműek soraiból kerültek ki és így is tartják számon őket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a lakosság többsége akkoriban már magáévá tette volna a kommunisták célkitűzéseit. Arról volt szó csupán, de ez igen sokat jelentett, főleg a felszabadulás utáni demokratikus kibontakozás szempontjából, hogy a Szovjet Hadseregnek a fasiszta seregek felett aratott sorozatos győzelme következtében széleskörű antifasiszta mozgolódás, balratolódás kezdődött a magyar nép széles tömegeiben és ennek a folyamatnak az erjesztői, vezetői elismerten a helyi kommunisták, kommunista érzelmű emberek voltak. (Más kérdés az, hogy a lakosság többségének antifasiszta, demokrata beállítottsága csak elvétve nyilvánult meg tettekben is. Az évtizedes guzsbakötöttség, megfélemlítettség, főleg falun, szinte áttörhetetlen gátakat emelt a néptömegek forradalmiságának megnyilvánulása, tettekre váltása elé. A proletárdiktatúra leverése után az egész országon végigsöprő fehér terror vérengzései, kegyetlenkedései máig is élő mély nyomokat hagytak a lakosság emlékezetében. Még ma is emlékeznek a községek piacterein végrehajtott tömeges botozásokra — falvanként 50—60 embert, még annál is többet, köztük asszonyokat is, botoztak meg az ellenforradalom tombolásának első időszakában. Minden faluból voltak emberek internálva, román hadifogságban, sokan évekig csendőri felügyelet alatt állottak. A Horthy-fasizmus fennállásának egész ideje alatt csendőrterrorral, a munkalehetőségek megvonásával, közigazgatási zaklatásokkal igyekeztek elviselhetetlenné tenni az életet azok számára, akik a kommunizmus iránti rokonszenvvel voltak gyaníthatok. Mindez megfélemlítő hatással volt a lakosság nagy tömegeire és ugyanakkor csak ebben a helyzetben, csak ilyen körülmények között érthető meg és értékelhető teljes jelentőségében a helyi kommunisták bátor helytállása a rájuk zúduló fasiszta fenyegetések és terror közepette.) 1944 áprilisában az említett községekben is megkezdődött a helyi kommunista, baloldali mozgalmak vezetőinek, tagjainak tömeges letartóztatása, internálása, különleges büntetőszázadokba való bevonultatása. Egyedül a Hajdúnánáson összeállított büntetőszázadokba kb. 700—800 kommunistát, baloldali embert vonultattak be a Viharsarokból. A letartóztatásokat éjnek idején és olyan brutalitással hajtották végre, hogy pl. Váradi Sándor elvtársnak, a nagyszénási kommunista mozgalom egyik vezetőjének egyetlen gyer-