Századok – 1955

Szemle - Győri György: 170 esztendő (Ism. Berend Iván) 803

804 SZEMLE Nagy feladat elé állította a szerzőt az a tény is, hogy a 170 esztendős gyár fejlődését követve a magyar kapitalizmus egész fejlődését kellett végig kísérni, kezdetétől bukásáig, sőt — ha igen vázlatosan is — a szerző még a felszabadulás utáni szocialista fejlődés időszakát is érintette. A vállalt feladat tehát komoly volt és ezt fejezte ki Győri György, mikor a vállalat levéltári anyagának felkutatásával is igyekezett mindinkább behatolni hazánk egyik legrégibb gyárának történetébe. Ennek során több érdekes tényt tárt fel, bemutatta a nagymultú gyár létrejöttét és működésének első esztendeit, a tőkés család vagy inkább dinasztia megerősödését, majd a későbbi években megtett fejlődését. Fontos kiemelni, hogy a munka rávilágít a gyár fejlődésének hátterére az ellenforradalmi korszakban. Érdekesen tárgyalja Goldbergerék angol kapcsolatait, az új technikai vívmány alkalmazásának hatását, külön kiemelendő, hasznos része a könyvnek »az ügyes tőkés«, »a jó üzletember« bemutatása — leleplezése. A szerző nagy gondot fordított a különféle bizalmas »műhelytitkok, ügyeskedések« feltárására, a tőkés álszenteskedés, »jótékonyság« leleplezésére, ami különösen fontos a tőkések olyan típusánál, mint amilyen Goldberger is volt. Ezek a részek kétségtelenül színessé, élvezetessé teszik a könyvet, de — mint még szó kerül róla — talán kissé túl sok a könyvben az ilyenfajta »érdekesség«. Nem volt könnyű feladat a Goldberger gyári munkások mozgalmaival foglalkozni és ezeken a részeken erősen érződik az anyagszegénység, amit nem pótol a terjengősebb előadásmód sem. A gyár munkásai történetének ábrázolása elmarad a könyv egyéb részei mögött. Stibral és Kanter mesterek legendájának túl gyakori idézgetése nem pótolhatja a munkásság számszerű ós minőségi fejlődésének, összetétele alakulásának beható elemzését. Mindenképpen dicséretes és hasznos azonban a gyári munkásmozgalmi adatok összegyűjtésére való törekvés és nem egyszer ezek magyarázata és értékelése. A könyv tehát feltétlenül hasznos munka és a szerző korábbi próbálkozása után (a MÁVAG története) határozott előrelépést jelent. Ennek ellenére — véleményünk szerint — még mindig nem oldotta meg feladatát és az úttörő munka nehézségei alaposan rányomják bélyegüket erre a könyvre is. Az előbbiekben említett hiányosságokon túl elsősorban a műfaj problémáját kell említeni. A szerző, aki mint irodalmár közeledik a kérdéshez, tudatosan nem regényt akar írni, hanem — mint utószavában elmondja — »a krónikaszerű leírás kötetlenebb, lendületes — nem történetien oknyomozó, de azért történeti jellegű és hitelű — műfaját« választotta. Úgy véli, hogy fiatal írónak »nem árthat, ha irodalmon kívüli kérdésekkel is« foglalkozik. Ez azonban nem oldja meg sikeresen a kérdést és nemcsak népszerűvé, »olvashatóvá«, de egyben »könnyű műfajúvá« teszi a könyvet. A népszerű forma és tudományos célkitűzés pedig nem ellentétes, sőt csak ily módon lehet jó gyártörténetet írni. Ezzel kapcsolatos egy másik igen fontos kérdés, nem lehet jó gyártörténetet írni általános ipartörténeti ismeretek és tanulmányok nélkül, hiszen az ország ipari fejlődése egésze nélkül egy-egy gyár fejlődését is kevéssé érthetjük meg. A munkát viszont ezen a téren igen sok hiányosság jellemezi. Egyáltalán nem foglalkozik a gyáripar és ezen belül a textilipar magyarországi sajátosságaival, a textilipari fejlődés fontosabb szakaszaival, a fejlődés menetében beálló változásokkal. Ennek következtében nem egy problémával szemben értetlenül áll. A tudományos igény szempontjából alapvető hibákon túl számos kisebb részlet is tele van kisebb hibákkal. Nem egy helyen, különösen a munkásmozgalmi részeknél zavaróan hat a mesélő, sokszor túlzottan leegyszerűsített előadásmód. Végezetül meg kell említeni, hogy Győri György könyvének olvasása közben nem egyszer úgy tűnik, hogy — lehet, hogy a leleplezési törekvés az oka — a könyv méreteihez képest túl sokat foglalkozik Goldbergerékkel és a Goldberger családdal, és a gyártörtenet így át-átcsúszik »a gyámok család« történetévé, ami ugyancsak nem szerencsés, megoldás. -, Összegezve tehát, ha a könyv feltétlenül hasznos, nem egy tekintetben eredményes munka is, még sok kifogásolni valót hagy maga után és alig visz közelebb a gyártörténetírás problémájának megoldásához. BEBEND IVÁN