Századok – 1955

Szemle - Szabó Gyula: Latinca Sándor „a szegény proletárság igazi védője” (Ism. Kleinné N. Zsuzsa) 799

800 SZEMLE s politikai fejlődésére is csak utalások történnek. A szerkezet hibáiból következik az is, hogy a Tanácsköztársaság időszaka s Latincának ehhez kapcsolódó munkája is összemosódik a megelőző hónapok küzdelmeivel, munkájával. Mégis a brosúra az első olyan összefoglalása e forradalmi vezető életének, amely igyekszik tudományos eszközökkel megközelíteni a témát. Mindenképpen örömmel üdvözöljük, mert ráirányítja a figyelmet Latinca életére, munkásságára. Latinca Sándor élete rendkívül színes, változatos. Aradon született 1886. április 5-én. Apja a magyarpécskai Hengerműmalom géplakatosa volt. Tizenkét gyermeke közül Sándor a harmadik. Mivel Sándort a középiskolából kizárják, beáll lakatosinasnak, hogy apja mesterségét folytassa. Felszabadulása után Lippára megy. Itt sikerül befejeznie tanulmányait. Bejárja Erdélyt, Romániát, eljut Törökországba s az 1905-ös forradalom idején ott van Oroszországban. Visszatérte után műszaki rajzot tanul s ebben a szakmában dolgozik Budapesten. 1910-ben kimegy Párizsba, ahol megismerkedik a francia munkásmozgalommal. Hazatérte előtt Spanyolországban is megfordul. Tökéletesen beszél románul, szerbül, franciául, olaszul, németül. Nyugati útja után Budapesten a szociáldemokrata párt VII. kerületi szervezetében dolgozik. Résztvesz a Galilei-kör munkájában, megismerkedik Rákosi Mátyással. 1914-ben a Népszavába és az Adeverul c. román munkáslapba írt cikkeivel harcba szállt az imperialista érdekeket szolgáló háborús uszítókkal. 1915-ben behívják katonának. Két és fél esztendőt töltött az olasz fronton, majd 1918 júniusában átkerül az orosz frontra. Itt a hadsereg felbomlása után kapcsolatba kerül az ukrán forradalmi mozgalommal. 1918 decemberében már itthon találjuk Latincát. Tagja a Nemzeti Tanács katonatanácsának és alapítótagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A párt a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége szervezötitkári munkájával bízza meg. Így kerül le Kaposvárra. A feladata az, hogy Somogy és Tolna megye földmunkásait szervezze, mozgósítsa. Latinca nevéhez fűződik a nagy, paraszti földfoglaló- és önkéntes szövetkezetalakító mozgalom, amely Somogyból kiindulva magával ragadta a Dunántúlt s az ország többi részét. A Népszava február végén már beszámolt e mozgalom eredményeiről : Lengyeltótiban gr. Zichy Béla 4 000 holdas, Öreglakon gr. Jankovics-Bésán Endre 12.000 holdas, Felsőbogáton gr. Széchenyi Bertalan 11.000 holdas birtokát foglalták el a gazdasági cselédek és alakították meg a termelőszövetkezeteket. A legnagyobbszabású akció lebonyolítására március 3-án került sor. Ezen a napon vették birtokukba a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság 40.000 hold földjét és üzemeit. A szocializálási jegyzőkönyvön ott szerepel Latinca Sándor neve is. Egy hét múlva pedig a megye vezetését direktórium vette át. A somogyi nincstelenek nagyatádi Szabó Istvánt meg sem hallgatják. Rákosi Mátyás joggal mondta Somogyról : »Ezekben a hetekben Somogy megye vezette a forradalomnak azt a szárnyát, amelyen a dolgozó parasztság felsorakozott a munkásság mellé.« A Tanácsköztársaság kikiáltása, március 21. után megváltozott, új körülmények között folytatta munkáját Latinca. Tevékenységének középpontjában a termelőszövetkezetek számának gyarapítása, munkájuk megszilárdítása állt. A termelőszövetkezetek elterjedtségére jellemző, hogy például a tabi járásban négy kis község kivételével mindenütt voltak szövetkezetek. Latinca alapos tájékozottsággal, hozzáértéssel és tapintattal irányította a munkát, döntött a vitás kérdésekben. Köztudomásúak azok a hibák, amelyeket a diktatúra szociáldemokrata vezétői és Kun Béla, a paraszt-, illetve földkérdéssel kapcsolatban elkövettek. Ezok ellenére Latinca helyes politikai nézetei, tapasztaltságával párosulva, lehetővé tették, hogy a somogyi szövetkezetek például szolgáljanak az egész országnak. Amikor külföldi újságírók látogattak az országba, Somogyba vitték őket széjjelnézni. Κ sérőik között ott volt Móricz Zsigmond is, akit egészen magával ragadott az az új élet, amely itt kezdett kibontakozni. A diktatúra egyik igen nehéz feladata volt a főváros s a nagyobb vidéki városok élelmiszerellátásának megoldása. Latinca jól látta e. probléma jelentőségét s mindent elkövetett, hogy minél több élelmiszert szállíthassanak Budapestre. A Vörös Üjság május 18-án arról ad hírt, hogy Somogyból 200 vagonnál több élelmiszert küldtek már. A somogyi új paraszti élettel kapcsolatban hívja fel a figyelmet elsőnek a szerző arra, hogy júniusban, a Tanácsok Országos Gyűlésén Hamburger Jenő a mai gépállomásoknak megfelelő intézmény felállítását javasolja. Latinca éberen őrködött a proletárdiktatúra rendje fölött. Amikor az ellenforradalom egyre bátrabban emeli fel fejét, biztató, lelkesítő szóval fordul a falu proletárvezetőihez : »Nekünk, szervezett munkásoknak kíméletlen harcot kell folytatni azok ellen, akik a régi rabszolgaságot akarják visszahozni és nyomorúságba akarják taszítani újra a népek millióit. Jaj annak, aki akár rémhírekkel s fenyegetésekkel megfélemlíteni akarja a dolgozó embereket !«