Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS BEND SZEBÉNEK ELSŐ ÉVEI MACiYABOKSZÁGON 69 Beksics, i. m. 664 — 665., 669. 1. stb.). A valóság az, hogy amint a dualizmus nem csupán közjogi szabályozást jelentett, hanem a társadalmi és politikai viszonyok egész rendszerét, úgy a pártalakulást sem egyszerűen közjogi álláspontok, hanem — alapvetően — az osztály viszonyok alakulása, az osztályerők csoportosulása szabta meg. Az osztály -és pártviszonyokra — s ezen belül a Deák-párti nagybirtokosokra, arisztokratákra — 1. pl. a hatvanhetes bizottság többségének munkálatáról 1867. márc. 30-án tartott szavazás eredményét (Kónyi Manó : Deák Ferenc beszédei. IV. Bpest, 1897. 465 — 468. 1.), az 1865., 1869. és 1872. évből való képviselői lak- és címjegyzékeket, továbbá — kellő kritikával — Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848—1918. Bpest, 1942. c. tanulmányát (különösen 18. kk. 1.); a Deák-párt és a nagytőke kapcsolataira a tankönyv — itt nem közölt — következő, gazdaságtörténeti fejezetét. Itt kell hangsúlyoznunk, hogy a Deák-párt nem »a középbirtokosok vezető pártja« (miként ez — a polgári történetírásnak az »uralkodó középosztály«-ról szóló tétele reminiszcenciájaként — még marxista történetírásunkban is olykor feltűnik), hanem a nagybirtok hegemóniáját képviseli. (Vö.' Nemes Dezső: Az Altalános Munkásegylet története 1868—1873. Bpest, 1952. 16—17. 1. ; Szekfü Gyula: Magyar történet. Bpest, 1936. V. 515. 1. stb.). Gr. Andrássy Gyuláról mint a demokratikus forradalom árulóinak képviselőjéről 1. Lenin: A fehérkesztyűs »forradalmárok« c. cikkét (Lenin Magyarországról. 31 — 34. 1.) ; emigrációs és 1867 felé vezető pályafutásáról Wertheimer, i. m. I. 70. kk. 1. és Lederer Béla: Gróf Andrássy Gyula beszédei. I. Bpest, 1891. 109 kk. 1.; »ojaportunitási szempontjairól« Oratz, i. m. I. 41. 1.; mint »providenciális« férfiúról s Deák elhárító magatartásáról a miniszterelnökséget illetően Kónyi, i. m. IV. 3., 45., 191., 328., 331., 334. 1.; Lederer, i. m. I. 193. 1. ; Wertheimer, i. m. 324., 337. 1. — Eötvös politikai felfogásáénak alakulására a forradalom után írt művei vetnek fényt, különösen a Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs c. műve (Leipzig, 1859) s legújabban összefoglaló értékeléssel Sötér István: Eötvös József. Bpest, 1953. 285. kk. 1. — Eötvös és Lónyay szerepére a kiegyezési tárgyalásokon, az utóbbi politikai álláspontjára a Kónyi által közölt iratok a legjellemzőbbek, többek közt Lónyay levelei, naplójegyzetei. (Lm. IV. 1-4., 17-55., 83-84., 121-123., 128-131., 142-144., 170-178., 190-201., 202 — 204.. 205 — 211. 1. stb.) Vö.: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Bpest, 1911. 399. 1. stb. — Horvát Boldizsár igen lojális és élesen Kossuth-ellenes magatartására pl. PestiNapló. 1866.okt. 30.- nöy. 6.; Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (Képviselőházi Napló) 1866. dec. 1., Pesti Napló 1867. szept. 27., Kossuih Iratai VII. 334. 1. ; vö. Wertheimer, i. m. I. 394. 1. ; liberális álláspontjára a kormány többi tagjaihoz képest 1. Országos Levéltár (O. L.) Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Min. tan. jkv.) 1868-52-4. 1868. nov. 22. ; 1869-18-3. 1869. márc. 25. ; 1869-68-3. 1869. dec. 10. — Az egész kabinet jellemzésére s benne Andrássy kiemelkedő szerepére 1. Lónyay 1867. szept. 13-i naplójegyzetét (Kónyi, i.m.V. 230 — 231. 1.), Eötvös 1869. nov. 2-i és 15-i levelét a távollévő Andrássyhoz (Lederer, i. m. II. 179—182. 1. ; vö. Halász, i. m. 67. 1.), továbbá — különösen — a minisztertanácsi jegyzőkönyveket. Andrássy távollétében csak kevésbé fontos ügyeket tárgyalnak, sőt határozatot is hoznak arról, hogy hetenként Eötvös elnökletével ülést tartanak a kisebbjelentőségű ügyek tárgyalására. — Megjegyzendő azonban, hogy az első időben Deák tárca nélkül is döntő befolyással rendelkezik s a minisztertanácsi határozatoknak is »appellatorium forum«-a. (L. pl. Kónyi, i. m. V. 348 — 350. 1.) Kossuth nyilt levele Deákhoz a Magyar Újság 1867. május 26-i, A Hon május 28-i számában s külön füzetben jelent meg (és A Hon május 30-i tudósítása szerint 40 ezer példányban kelt el) ; a jászladányiakhoz intézett válasz a Magyar Újság augusztus 17-i, a váci levél a Magyar Újság augusztus 28-i számában. Az e levelekből s Kossuth egyéb üzeneteiből szárrtiazó idézetek az Iratok VIII. kötetében a 9., 16., 29., 30., 33., 41., 42., 173., 11., 14.. 60-61., 93., 96., 58., 46. oldalakon olvashatók. (Vö. VII. 319-321. 1.) — Deák kitérő válasza a Pesti Napló és a Magyarország 1867. május 30-i számá-Iian, Pulszky Ferenc válasza Toldy István 1848 c. lapjának május 28-i számában, a rágalmazó cikkek a Pesti Napló 1867. máj. 7 — jun. 3., aug. 31. —szept. 13., szept. 21.— okt. 8. számaiban. (Jellemző, hogy ezek főleg a Dunakonföderációs tervet használják ki a Kossuth elleni támadásra.) Vö. Kossuth Iratai VIII. 63. kk. 1. ; Wertheimer, i. m. I. 393 — 394. 1. — A Kossuth erejét csupán a »retorikában« látó polgári történészekre 1. pl. Gratz, i. m. I. 49. 1. ; a Kossuth igazi nagyságára vonatkozó megállapítás Révai Józseftől származik : Marxizmus, népiesség, magyarság. 161. 1. Ferenc József már a koronázás utáni első minisztertanácson a sajtó megrendszabályozását követeli, főleg a »Kasszandra-levél« közlése miatt ; Andrássy erélyes rendszabályokat ígér: O. L. Min. tan. jkv. 1867-28-2. 1867. jún. 12. ; vö. 1867-33-1,2. 1867. jún. 18.. 1867-37-1. 1867. júl. 5., 1867-45-1,2. 1867. aug. 6. A Böszörményi elleni