Századok – 1955

Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588

; * A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff Ez a jegyzék, amely nornYalis kapcsolatok esetén más üzemek bekapcsolása útján is kétségtelenül jelentősen bővíthető lett volna, igen nagymennyiségű ipari szállításokat irányozott elő, amelyek erősen kihatottak volna a magyar ipar fejlődésére, az ország egész gazdasági életében kedvezően éreztették volna hatásukat . A jegyzék a következő áruk szállítását irányozta elő : Sin 84 000 t Rimamurányi, MÄVAG Nyersacél 44 000 t « « Vaslemez 90 000 t • « « Mozdony 204 db MÁVAG Vasúti kerékpár 4800 db « Hengereltáru 24 000 t « Daruk 2900 t Roessemann, Győri Waggon Tehergépkocsi 7000 db Győri Waggon Vasúti személykocsi 700 db Győri Waggon Motorkocsi 150 db Ganz Jendrasik Diesel-motor 6000 henger Ganz Hajómotor 2000 henger Ganz Szállítóberendezések 10 700 t Győri Waggon, Roessemann Turbinák 600 t Ganz Villanymozdony 60 db Ganz Egyenáramú villamos mozdony . . 300 db Ganz * Elektromotor 0,5 —5000 HP egyenáramú 15 000 db Ganz Elektromotor 0,3—10 000 HP váltóáramú 500 000 HP Ganz A delegáció hazaérkezése után a magyar kormány elhatározta, hogy a Külkereskedelmi Hivatal megbízottjaként egy állandó kiküldöttet delegál Moszkvába. Ez a megbízott felvette a kapcsolatot a Szovjetunió külkereskedelmi szerveivel, akik azt javasolták, hogy Magyarország kössön kereskedelmi megállapodást a Szovjetunióval, de addig is hajlandók a már meglévő, az árucsereforgalmat szabályozó kereteket kibővíteni és kiszélesíteni. Ε célból a szovjet kereskedelmi szervek azt javasolták, hogy alakítsák át a Magyar Nemzeti Bank és a Manganexport között kötött megállapodást és ennek a keretében állapítsák meg a kölcsönösen szállításra kerülő áruk kontingenseit. A Szovjetunió konkrét javaslatokat is tett az általa szállítandó árukra, amelyek ellenértékét három különböző módon javasolta kiegyenlíteni. A Szovjetunió az áruk egy részét, még pedig kis részét szabad deviza ellenében szállítaná Magyarországnak (színesfémeket és nemesfémeket), az áruk egy másik részét részben szabad deviza ellenében, részben pedig a Nemzeti Bank említettszámláján történő jóváírás ellenében. Az egyes áruknál a szabad deviza és a klíring-deviza arányt közös megegyezés alapján állapítanák meg. Ilyen fizetési mód mellett a Szovjetunió a következő áruk szállítását ajánlotta fel : marónátron, ammóniákszóda, falepárlási termékek, mangán- és krómérc, olajok, zsírok, kender, len, apró bőrök, bél és szőrme. Az áruk harmadik kategóriája úgy kerülne kifizetésre, hogy azok ellenértékét a Magyar Nemzeti Bank számlájára vezetik és a szovjet kereskedelmi vállalatok az itt felgyülemlett, javukra mutatkozó összegekért magyar árukat vásárolnának. Ebbe a kategóriába a Szovjetunió a következő áruk szállítását ajánlotta fel : fűrészáru, bányafa, papírfa, napraforgómag, rongy, olajpogácsa, szárított gyümölcs, hal, halkonzerv, kaviár, gumiáruk és orvosságok. A magyar kormány a fenti javaslatot azonban nem fogadta el és 1935. augusztus 28-án a Szovjetunió budapesti követségének olyan javaslatot