Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
616 BŰZAS JÓZSEF szerszámok, magvak stb. Mindezek alapján a Külkereskedelmi Intézet azt követeli a magyar kormánytól, hogy ismerje el a szovjet kormányt, kössön kereskedelmi szerződést a Szovjetunióval és engedélyezze a szovjet külkereskedelmi képviselet felállítását Budapesten. Az export elősegítése a magyar exporttermékek versenyképessé tétele érdekében továbbá azt követeli, hogy a Szovjetunióba irányuló exportot a kormány támogassa olymódon, hogy a szovjet vállalatoknak nyújtott hitel egy részéért szavatosságot vállal és az export után adóvisszafizetést ad. »Ami az állami szavatosságot illeti, ha erre a kormány ezidőszerint nem volna hajlandó, akkor arra való tekintettel, hogy az államilag nem garantált orosz követelések leszámítolása lényegesen drágább, mint az államilag garantáltaké, szükség volna, különösen nagyobb üzletek lehetővé tétele érdekében, az adó visszatérítésnek — esetenkénti elbírálás alapján való — olyan felemelésére, amely számol a követelés biztosításának magas költségeivel is. Ha ez nem történik meg, mi a többi külföldi országokkal szemben továbbra is hátrányos helyzetben maradunk. Kívánatos volna továbbá a dollár exporthitel igénybevételének megkönnyítése és biztosítása az Oroszországgal szemben szerzett követelés tartamára. Ily módon a cég, amely a hitelezés kockázatát vállalta, legalább az immobilizáció veszélyétől mentesíttetnék.« Rámutat ez a beadvány arra is, hogy számos adminisztratív intézkedés akadályozza a Szovjetunióval való kereskedelmet. A magyar kormány megnehezíti szovjet üzletemberek és szakemberek beutazását, detektívekkel figyelteti őket, aminek tetemes költségeit a magyar cégekkel fizetteti meg. »A kiküldöttek detektívekkel való őriztetésének jelenlegi formáját megalázónak tartják, az őriztetés tetemes költségei pedig a magyar cégek számára olyan megterhelést jelentenek, amelyek oly esetben, amikor az üzlet létesítése és lebonyolítása többízbeni beutazást is szükségessé tesz, hátrányosan befolyásolják versenyképességüket . A magas költségek sok esetben visszatartják a magyar cégeket az oroszoknak tárgyalás céljából való meghívásától, amely tárgyalások nélkül pedig üzletre gondolni sem lehet.« A Külkereskedelmi Intézet azt követeli, hogy a kormány gyorsan intézze el a szovjet állampolgárok beutazási kérelmét, szállítsa ie a rendőri ellenőrzés költségeit és tegye azt kevésbé feltűnővé. A gazdasági válság egyre súlyosabban nehezedett Magyarország gazdasági életére és főleg a magyar áruk külföldön történő elhelyezését nehezítette. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a magyar tőkések újból a szovjet piac felé tekintettek. A Külkereskedelmi Intézet vezérigazgatójának, Koródi Sándornak a szovjet-magyar kapcsolatokkal foglalkozó jelentése ezt a következőképpen fejezi ki : »Amikor a külső piacok egyre jobban lezárulnak, elsősorban agrártermékeink értékesítése, de iparcikkeink számára is, akkor egészen természetes a magánvállalkozásnak az a törekvése, hogy az orosz piac konjunkturális kihasználását szorgalmazza.«8 2 A gyárosok részéről a szovjet export beindítására irányuló törekvések méginkább megerősödtek, amikor látták, hogy azoknak az országoknak a számára, amelyek a Szovjetunióval rendes kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le, éppen a válság okozta nehéz helyzetben a Szovjetunióba irányuló exportnak rendkívül nagy jelentősége van. Bebizonyosodott azonkívül, hogy 82 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié.