Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff szovjetellenes rágalomhadjáratban is követték a tőkés nagyhatalmak reakciós köreinek és imperialista kormányainak példáját. A tőkés országok agresszív gazdaságpolitikai intézkedéseire a Szovjetunió megfelelő és határozott választ adott. A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa 1930. október 20-án rendeletet hozott a gazdasági kapcsolatokról azon országokkal, amelyek a Szovjetunióval való kereskedelem területén különleges korlátozó rendszabályokat léptettek életbe. Ez a határozat kötelezi a Bel-és Külkereskedelmi Népbiztosságot, hogy azokkal az országokkal szemben, amelyek a Szovjetunió ellen különleges, a többi országokra nem vonatkozó korlátozó rendszabályokat hoznak, akár törvényhozási, akár adminisztratív úton, a következő ellenrendszabályokat léptesse életbe : a) Teljesen szüntesse be, vagy maximális mértékben csökkentse a rendeléseket és vásárlásokat ezekben az országokban. b) Szüntesse be ezen országok hajóinak igénybevételét. c) Léptessen életbe korlátozó intézkedéseket ezen országok ellen a közlekedés, a tranzitforgalom területén. d) Csökkentse a diszkriminációt alkalmazó országok kikötőinek, tranzitútjainak igénybevételét. Ezek a rendszabályok a tőkés országokra nem maradtak hatás nélkül. A Szovjetunió elleni kereskedelmi korlátozások bevezetése tovább mélyítette a gazdasági válságot a tőkés világban, még inkább csökkentette az áruelhelyezési lehetőségeket. A tőkés országok kénytelenek voltak hatálytalanítani a megkülönböztető intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió ellen hoztak és a tárgyalások, a kereskedelmi megállapodások megkötésének útjára lépni. A tőkés országok elfogadták a Szovjetunió javaslatait a Népszövetség 1931 májusában megtartott ülésén, amelyek gazdasági megnemtámadási megállapodások megkötésére vonatkoztak, valamint arra, hegy a Népszövetség tagjai gazdasagi kapcsolataikban kizárólag gazdasági érdekekből induljanak ki, tekintet nélkül az egyes országok gazdasági és társadalmi rendszerében fennálló különbségekre. A tőkés országok, ahogy Kornis Gyula említett képviselőházi beszédében76 Magyarországra vonatkozóan is kifejtette, »tragikus dilemma előtt állnak«. Ez a dilemma szerinte a következőkben áll : »Ha tudniillik kimondja a szigorú gazdasági blokádot és elzárja a határokat, akkor a munkanélküliség még nagyobb lesz, a belső rothadás és bolsevizálódás fokozódik«. Megállapítja beszéde későbbi részében, hogy ezért »minden állam sorban verseng, hogy szállítson« (ti. a Szovjetunióba — B. J.). Ezzel a politikával persze Kornis nem ért egyet és megállapítja, hogy »a kapitalizmus profitéhsége a kardot önmaga ellen kovácsolja és élesíti, úgy hogy itt valóban a világtörténelem egy grandiózus öngyilkossági kísérletével állunk szemben«. Kornis ebből a »dilemmából« a kivezető utat mégis abban látja, hogy »elvágni minden gazdasági és ezzel egyszersmind a politikai kapcsolatokat«, mert szerinte a Szovjetunióval való gazdasági összeköttetés és kereskedelem segítségével »a szovjet hatalom erőre kap, megvalósítja az ötéves tervét«. Az egyre mélyerehatóbb gazdasági válság és a szovjet ellenrendszabályok hatására egyes vezető tőkés országok kezdték megváltoztatni magatartásukat a Szovjetunióval szemben, igyekeztek vele a kereskedelmi forgalmat fokozni. Rgyes országok éppen ezekben az években jelentősen megnövelték exportjukat 76 Uo. 1931. V. 8. XXXIV. k. ?2. 1.
